Moholy-Nagy László

Moholy-Nagy László (eredeti neve: Weiss László, Nagy László, Moholy-Nagy László) (Bácsborsód, 1895. július 20. – Chicago, 1946. november 24.), magyar képzőművész, designer, fotós, filmes, szakíró.

Moholy-Nagy László a huszadik század egyik legsokoldalúbb művésze, tevékenysége a fotográfián és a festészeten túl a filmművészet, a design, a szobrászat, a tipográfia, a reklám és művészeti pedagógia területére is kiterjed. E szerteágazó tevékenységek sokszor átfedték egymást.

Miután apja elhagyta a családot, hálából felvette az őket pártfogásába vevő anyai nagybátyja nevét (Nagy), majd szülőfalujának nevét is (Mohol).

Először jogot tanult Budapesten, majd besorozták. Első világháborús tapasztalatait megörökítendő kezdett rajzolni, majd csatlakozott Kassák→ Ma→-köréhez. 1919 márciusában ő is aláírta a magyar aktivisták forradalmi nyilatkozatát, de a Tanácsköztársaság→ eseményeiben nem vett részt. 1919 végén emigrált Bécsbe→, onnan Berlinbe→. Itt került sor kiállítására a Der Sturm Galériában→, s itt találkozott a konstruktivizmus képviselőivel is. Barátai közé tartozott El Liszickij→, Raoul Hausmann→, Hanna Höch→. 1922-ben Kassákkal együtt állította össze a magyar és német nyelvű Új művészek könyvét→. Berlinből művészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassák Lajost és Kállai Ernőt→. 1923-ban Walter Gropius→ felkérésére a Bauhaus→ fémműhelyének művészeti vezetője lett, s Ittent→ váltotta tanárként. E mellett grafikai mappákat, tipográfiai terveket készített. A Bauhaus könyvsorozatát szerkesztette Gropiusszal együtt: az ambiciózus projekt 1923 decemberében kezdődött, egy 30 témát tartalmazó, társadalmi problémákkal foglalkozó előzetes programmal. 1925-ben megjelent az első nyolc (művészeti témájú) cím, és további 31 Bauhaus-könyvet terveztek, végül összesen 14 kötet jelent meg. Saját kötetei a sorozatban: Festészet, fényképészet, film (1925) valamint Az anyagtól az építészetig (1927) címmel, illetve a Bauhaus színháza című kötet társszerzője is volt.

1928-ban Walter Gropius-szal együtt otthagyta a Bauhaust, visszaköltözött Berlinbe, ahol fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkával foglakozott, valamint színházi díszleteket tervezett. Fénykísérleteit fotóval, filmmel és háromdimenziós objektekkel folytatta. 1932-1934 között a párizsi→ Abstraction Création csoporttal állított ki.  A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba→ költöztek második feleségével, ahol egy nyomda tipográfusa volt, illetve színes fotókat készített. 1935-től Londonban→ élt, ahol a design számos ágát kipróbálta, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig. 1936-ban ő is aláírta Tamkó Sirató Károly→ Dimenzionista manifesztumát.

Végül az Amerikai Egyesült Államokban→ telepedett le. Tanított a chicagói Bauhausban, később saját iskolát alapított (School of Design, majd Institute of Design).

A Mának 1921-ben különszáma jelent meg róla (6. sz.) fiktív, vidám „gép”-rajzaival és -olajfestményeivel, illetve Mátyás Péter (Kállai Ernő) tanulmányával, amelyben a kritikus megállapítja, „Moholy-Nagy László művészete szélső kilengéseiben a kubizmussal és a dadaizmussal érintkezik, és az antipódusok szerves egységesítésével hirdeti a gépeken úrrá lett mai ember világát”, illetve egyszerre hirdet törvényt és szabadságot. Ugyanebben az évben a Ma-könyvsorozatában a különszám alapján Kállai kötetet is összeállított Moholy-Nagy munkásságáról. 1922-ben a lap beszámol arról a Der Sturm-számról, ahol többekkel együtt ő az ő művei is megjelentek. Később, az 1924-es, a színházat és mozit bemutató Ma-különszámban Moholy-Nagy filmvázlatot közöl a nagyváros dinamikájáról, amely képek gyors egymásutánját rögzíti a város életéből: rohanó házsorokat képzel el; a ketrecében fel-alá járkáló tigrist; mozgó darukat, vonatot sínpályáival, légifelvételt a központosan összefutó utcákról; ezeken az utcákon mindenféle jármű rohan, fényreklámot látunk és sürgőnypóznákat, cirkuszt vicsorgó oroszlánnal. Egy város hangsúlyosan dinamikus képe a modern technika vívmányaival, vidám sürgés-forgásával, szórakozási lehetőségeivel.

A Dokumentumban→ Moholy-Nagy a teljes (és kollektív) színház követelményéről értekezik, valamint egy anyag-fotója jelenik meg, de jelen van a Munka→ számaiban is fotó- és filmművészeti szakcikkekkel, tárgyfotóval.

Moholy-Nagy László. „Fametszet”. Ma 6, 5. sz. (1921): 61. 17x23 cm.

Moholy-Nagy László. „Konstrukció 1922”. Ma Jubileumi szám (1925): 181. 14x18 cm.

Moholy-Nagy László. „Nikkelplasztika”. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 14. 10x14 cm.

Moholy-Nagy László. „Olajfestmények”. Ma 6, 9. sz. (1921): 119 (10x13 cm), 123 (10x13 cm), 125 (11x14 cm), 126 (10x13 cm), 128 (10x15 cm), 129. (11x12 cm), 130 (11x13 cm),

Moholy-Nagy László. „Rajzok”. Ma 6, 9. sz. (1921): 117 (13x16 cm), 121. (9x11 cm),121. (3x11 cm), 127. (11 x 16 cm).

Moholy-Nagy László. „Üvegarchitektúra”. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 1. 17x22 cm. 

Moholy-Nagy László. „Filmváz. A nagyváros dinamikája”. Ma különszám (1924): 166–168.

Moholy-Nagy László. „A jövő színháza a teljes színház.” Dokumentum 1, 3. sz. (1927): 6–8.

Moholy-Nagy László. „Anyag-fotó”. Dokumentum 1, 2. sz. (1927): 9,9x8,4 cm.

Moholy-Nagy László. „A fényképezés megújulása”. Munka 1, 2. sz (1928): 42.

Moholy-Nagy László. „A film új lehetőségei”. Munka 4, 24. sz. (1932): 685–687.

Moholy-Nagy László. „Fotó”. Munka 1, 1. sz. (1928): 19. 12x16,2 cm.

Mátyás Péter (Kállai Ernő). „Moholy-Nagy”. Ma 6, 9. sz. (1921): 119.

Gró Lajos. „Ember, társadalom, anyag. Moholy-Nagy László: Von Material zu Architektur. München Albert Langen Verlag”. Munka, 17. sz. (1931): 477.

Mátyás Péter (Kállai Ernő). Moholy-Nagy. Wien: Ma, 1921.

Beke László. Moholy-Nagy László munkássága. Budapest: Corvina, 1980.

Moholy-Nagy László. Az anyagtól az építészetig. Ford. Mándy Stefánia. Utószó: Otto Stelzer, Hans M. Wingler és Vámossy Ferenc. Budapest: Corvina, [1973].