Difference between revisions of "Gáspár Endre"
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A ''Má''ba németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai | + | '''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a ''2×2'' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A ''Dokumentum''ba ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain. |
| + | |||
Revision as of 14:00, 15 September 2023
Gáspár Endre (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.), műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után A Hírlap munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a Népakarat szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról (Kassák Lajos az ember és munkája, Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (Gáspár Endre emlékének). Gáspár Endre fordította a Der Sturm→ „Ma-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a 2×2 egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A Mába→ németül is publikált (pl. Vom alten bis zum neuen Gedicht, 1923/8), de 1921-től többek között Borges, Bourgeois, Carlos William, Cowley, Folgore, Claire és Ivan Goll, Marinetti, Micić, Rivas, Sauvage, Suschny, Tzara verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi Diogenesbe számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a Bécsi Magyar Újságban is. A Dokumentumba A kritika krízise címmel írt tanulmányt (1926), a Kortársban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.
G. E. [Gáspár Endre]. „A MA jubileumi száma”. Bécsi Magyar Újság, 1922. május 13., 6.
g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle”. 2×2 1, 1. sz. (1922): 59-63.
Gáspár Endre. „Útban az új etika felé”. Ma 8, 2-3. sz. (1922): 23-28.
Gáspár Endre. Kassák Lajos az ember és munkája. Bécs: Julius Fischer, 1924.
Gáspár Endre. „A kritika krízise”. Dokumentum 1, 1. sz. (1926): 24-27.