Difference between revisions of "Rippl-Rónai József"
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Rippl-Rónai József''' (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festő, grafikus. 1884-től a Müncheni Akadémián tanult festészetet, majd 1887-ben egy grafikai ösztöndíjjal Párizsba ment. Itt felkereste Munkácsy Mihályt, aki tanítványául fogadta. Két évi tanulás és segédkezés után függetlenedett Munkácsytól. Franciaországi tartózkodása alatt csatlakozott a francia posztimpresszionistákhoz, a Nabis-csoport tagja lett. 1901-ben otthagyta Párizst, majd a következő évben letelepedett Kaposváron. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK, 1907). 1913-ban Kernstok Károllyal és Vaszary Jánossal Művészeti Szabadiskolát nyitott, ahol tanította '''[[Item:Q156982|Mattis Teutsch János]]'''t'''<code>[[Mattis Teutsch János|→]]</code>''' és Bortnyik | + | '''Rippl-Rónai József''' (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festő, grafikus. 1884-től a Müncheni Akadémián tanult festészetet, majd 1887-ben egy grafikai ösztöndíjjal Párizsba ment. Itt felkereste Munkácsy Mihályt, aki tanítványául fogadta. Két évi tanulás és segédkezés után függetlenedett Munkácsytól. Franciaországi tartózkodása alatt csatlakozott a francia posztimpresszionistákhoz, a Nabis-csoport tagja lett. 1901-ben otthagyta Párizst, majd a következő évben letelepedett Kaposváron. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK, 1907). 1913-ban Kernstok Károllyal és Vaszary Jánossal Művészeti Szabadiskolát nyitott, ahol tanította '''[[Item:Q156982|Mattis Teutsch János]]'''t'''<code>[[Mattis Teutsch János|→]]</code>''' és '''[[Item:Q143001|Bortnyik Sándor]]'''t'''<code>[[Bortnyik Sándor|→]]</code>''' is. 1914-ben Franciaországban érte az első világháború kitörése, osztrák-magyar állampolgársága miatt internálták. A fogságból 1915-ben szabadult francia festő barátai közbenjárásával. 1919 nyarán a tanácskormány megbízásából a Pallavicini-kastélyban művésztelepet indított. A művésztelep rövid életűnek bizonyult, a Tanácsköztársaság bukásával meg is szűnt. A Tanácsköztársaság időszaka alatt az Iparművészeti Főiskola tanárává is jelölték, de felvétele végül a tanácskormány bukása miatt nem történt meg. Kezdeti „fekete korszakát” követően színes, dekoratív, szecessziós hangulatú festészeti stílust alakított ki. Amellett, hogy témái is jellegzetesek voltak (a portrék mellett 1903-tól jelentős számban készített enteriőrképeket), különleges, a pointillizmushoz hasonló festészeti technikát fejlesztett ki. Párizsból való hazaköltözésével a korabeli magyar festészetet Nagybányával azonosító képet jelentősen módosította. A festészet mellett falikárpitot, üvegablakot, kerámiát, sőt Andrássy Tivadar részére szobabelsőt is tervezett. A ''M''ába 1917-ben Lékay János írt (igencsak negatív) kritikát az Ernst Múzeumban rendezett önálló kiállításáról: a kritikus szerint Rippl-Rónai műveit nagy mennyiségben, azonban kifogásolható minőségben készíti, az alkotások felületességét és a művész rajztechnikáját kritizálta. 1918-ban Kassák Lajos említette meg egy cikkében, az Ernst Múzeum által rendezett csoportos kiállítás kapcsán („[Ernst] milliósan jóljövedelmező aukciói mellett csömörlésig kiárusította Rippl Rónait, …”). 1938-ban Rózsa Miklós Rippl-Rónai halálának tízéves évfordulóján írt róla a ''Munká''ba. 1939-ben a ''Munka'' 64. számának címlapján egy rajza szerepelt. Kassák egy tanulmányában így írt róla: „nemcsak önmagát, hanem az utána következő nemzedékek sorát is felszabadította az akademizmus merev formulái alól.” (''Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig'', 1947) |
Revision as of 06:52, 15 September 2023
Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festő, grafikus. 1884-től a Müncheni Akadémián tanult festészetet, majd 1887-ben egy grafikai ösztöndíjjal Párizsba ment. Itt felkereste Munkácsy Mihályt, aki tanítványául fogadta. Két évi tanulás és segédkezés után függetlenedett Munkácsytól. Franciaországi tartózkodása alatt csatlakozott a francia posztimpresszionistákhoz, a Nabis-csoport tagja lett. 1901-ben otthagyta Párizst, majd a következő évben letelepedett Kaposváron. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének (MIENK, 1907). 1913-ban Kernstok Károllyal és Vaszary Jánossal Művészeti Szabadiskolát nyitott, ahol tanította Mattis Teutsch Jánost→ és Bortnyik Sándort→ is. 1914-ben Franciaországban érte az első világháború kitörése, osztrák-magyar állampolgársága miatt internálták. A fogságból 1915-ben szabadult francia festő barátai közbenjárásával. 1919 nyarán a tanácskormány megbízásából a Pallavicini-kastélyban művésztelepet indított. A művésztelep rövid életűnek bizonyult, a Tanácsköztársaság bukásával meg is szűnt. A Tanácsköztársaság időszaka alatt az Iparművészeti Főiskola tanárává is jelölték, de felvétele végül a tanácskormány bukása miatt nem történt meg. Kezdeti „fekete korszakát” követően színes, dekoratív, szecessziós hangulatú festészeti stílust alakított ki. Amellett, hogy témái is jellegzetesek voltak (a portrék mellett 1903-tól jelentős számban készített enteriőrképeket), különleges, a pointillizmushoz hasonló festészeti technikát fejlesztett ki. Párizsból való hazaköltözésével a korabeli magyar festészetet Nagybányával azonosító képet jelentősen módosította. A festészet mellett falikárpitot, üvegablakot, kerámiát, sőt Andrássy Tivadar részére szobabelsőt is tervezett. A Mába 1917-ben Lékay János írt (igencsak negatív) kritikát az Ernst Múzeumban rendezett önálló kiállításáról: a kritikus szerint Rippl-Rónai műveit nagy mennyiségben, azonban kifogásolható minőségben készíti, az alkotások felületességét és a művész rajztechnikáját kritizálta. 1918-ban Kassák Lajos említette meg egy cikkében, az Ernst Múzeum által rendezett csoportos kiállítás kapcsán („[Ernst] milliósan jóljövedelmező aukciói mellett csömörlésig kiárusította Rippl Rónait, …”). 1938-ban Rózsa Miklós Rippl-Rónai halálának tízéves évfordulóján írt róla a Munkába. 1939-ben a Munka 64. számának címlapján egy rajza szerepelt. Kassák egy tanulmányában így írt róla: „nemcsak önmagát, hanem az utána következő nemzedékek sorát is felszabadította az akademizmus merev formulái alól.” (Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, 1947)
Rippl-Rónai József. „Kocsi elé fogott két ló”. Munka 11, 64. sz. (1939): 2189.
Rippl-Rónai József. „Gitározó nő”. Kortárs 1, 2. sz. (1947): 61.
Rippl-Rónai József. „Rajz”. Kortárs 1, 9. sz. (1948): 271.
Rippl-Rónai József. „Öregasszony”. Kortárs 2, 13. sz. (1948): 377.
Rippl-Rónai József. „Önarckép”. Kortárs 2, 14. sz. (1948): 405.
Rippl-Rónai József. „Rajz”. Alkotás 1, 3-4. sz. (1947): 1.
Rippl-Rónai József. „Önarckép”. Alkotás 1, 5-6. sz. (1947): 11.
Lékay János. „Rippl-Rónai József (Ernst-múzeum)”. Ma 2, 6. sz. (1917): 94-95.
Kassák Lajos. „Tárlatok”. Ma 3, 6. sz. (1918): 68-70.
Rózsa Miklós. „Rippl-Rónai József”. Munka 10, 58. sz. (1938): 1996-1999.
Kassák Lajos. Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.