Difference between revisions of "Kárpáti Aurél"
(Created page with "'''Kárpáti Aurél''' (Gungl Aurél Miklós, K. A., Carpaccio) (Cegléd, 1884. december 5.–Budapest, 1963. február 7.), színházi és irodalmi kritikus, író. Első kri...") |
|||
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Kárpáti Aurél''' (Gungl Aurél Miklós, K. A., Carpaccio) (Cegléd, 1884. december 5. | + | '''Kárpáti Aurél''' (Gungl Aurél Miklós, K. A., Carpaccio) ('''Cegléd''', 1884. december 5. – '''Budapest''', 1963. február 7.), színházi és irodalmi kritikus, író. |
| − | Első kritikáját 19 évesen az ''Esztergom és vidéke'' közölte. Esztergomban végezte el a tanítóképzőt, utána a fővárosban lett újságíró, bár néhány évig tanított is. Eleinte versekkel, novellákkal, tárcákkal jelentkezett: 1909-ben ''Az én örökségem'' címmel verskötete, 1912-ben ''Éjszakai ballada'' címmel novelláskötete jelent meg, 1917-ben pedig a Nemzeti Színház bemutatta ''Kőműves Kelemen-''átiratát, melyet társszerzőként Vajda László jegyzett. 1910-ben a ''Kritika'' című folyóirat alapítója, 1912–1915 közt ''A Hét'' állandó munkatársa, 1922-től 1939-ig a ''Pesti Napló''é. Számos más lapban is jelentek meg írásai, a ''Nyugat'' is rendszeresen közölte. 1920-ban jelent meg első olyan kötete, melyben irodalmi leveleket, jegyzeteket gyűjtött össze, ezt 1928-ban ''A kétkedő kritikus'' című tanulmánykötet követte, majd számos másik (''A menekülő lélek'' 1935-ben; ''A színház drámája'' 1947-ben; ''Kultúra haláltánccal'' 1947-ben, ''Örök Shakespeare'' 1948-ban; ''Főpróba után'' 1956-ban; ''Színház'' 1959-ben; ''Tegnaptól máig'' 1961-ben). Továbbra is írt regényeket, novellákat, de egyre hangsúlyosabbá vált kritikusi munkássága. | + | Első kritikáját 19 évesen az ''Esztergom és vidéke'' közölte. Esztergomban végezte el a tanítóképzőt, utána a fővárosban lett újságíró, bár néhány évig tanított is. Eleinte versekkel, novellákkal, tárcákkal jelentkezett: 1909-ben ''Az én örökségem'' címmel verskötete, 1912-ben ''Éjszakai ballada'' címmel novelláskötete jelent meg, 1917-ben pedig a Nemzeti Színház bemutatta ''Kőműves Kelemen-''átiratát, melyet társszerzőként '''Vajda László<code>→</code>''' jegyzett. 1910-ben a ''Kritika'' című folyóirat alapítója, 1912–1915 közt '''''A Hét<code>→</code>''''' állandó munkatársa, 1922-től 1939-ig a ''Pesti Napló''é. Számos más lapban is jelentek meg írásai, a '''''Nyugat<code>→</code>''''' is rendszeresen közölte. 1920-ban jelent meg első olyan kötete, melyben irodalmi leveleket, jegyzeteket gyűjtött össze, ezt 1928-ban ''A kétkedő kritikus'' című tanulmánykötet követte, majd számos másik (''A menekülő lélek'' 1935-ben; ''A színház drámája'' 1947-ben; ''Kultúra haláltánccal'' 1947-ben, ''Örök Shakespeare'' 1948-ban; ''Főpróba után'' 1956-ban; ''Színház'' 1959-ben; ''Tegnaptól máig'' 1961-ben). Továbbra is írt regényeket, novellákat, de egyre hangsúlyosabbá vált kritikusi munkássága. |
| − | A 30-as években vezetői-elnöki pozíciót vállalt a Vajda János Társaságban. 1945–1951 között az Írószövetség elnöke volt (Gergely Sándorral és Illyés | + | A 30-as években vezetői-elnöki pozíciót vállalt a Vajda János Társaságban. 1945–1951 között az Írószövetség elnöke volt (Gergely Sándorral és '''Illyés Gyulá'''val'''<code>→</code>'''), 1948–1951 között a Színművészeti Főiskola tanára. Kétszer jutalmazták Baumgarten-díjjal (1929, 1936), 1960-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat. |
| − | A ''Ma'' egyik színikritikája beszámol arról a ''Kőműves Kelemen'' előadásról, amely Kárpátinak Vajda Lászlóval közös írói munkája. Mácza János rendkívüli módon elmarasztalja a szerzők munkáját, szerinte sem tragikumot, sem mai színpadszerűséget nem tudtak az egyébként remek anyagból színpadra vinni, a színészeknek így nem lehetett alkalmuk alakításra, a rendezést (Hevesi Sándor) közepesnek tartja, csak a harmadik felvonás díszletét dicséri meg. | + | A '''''Ma<code>→</code>''''' egyik színikritikája beszámol arról a ''Kőműves Kelemen'' előadásról, amely Kárpátinak Vajda Lászlóval közös írói munkája. '''Mácza János<code>→</code>''' rendkívüli módon elmarasztalja a szerzők munkáját, szerinte sem tragikumot, sem mai színpadszerűséget nem tudtak az egyébként remek anyagból színpadra vinni, a színészeknek így nem lehetett alkalmuk alakításra, a rendezést (Hevesi Sándor) közepesnek tartja, csak a harmadik felvonás díszletét dicséri meg. |
| + | |||
| + | A „legszebb magyar folyóiratként” reklámozott ''Alkotás'' című folyóiratnak – melynek Kassák Lajos a felelős szerkesztője 19471948-ban – Kárpáti szerkesztője volt, a két évfolyamot megért lapban három írást közölt. | ||
| − | |||
Revision as of 00:06, 8 September 2023
Kárpáti Aurél (Gungl Aurél Miklós, K. A., Carpaccio) (Cegléd, 1884. december 5. – Budapest, 1963. február 7.), színházi és irodalmi kritikus, író.
Első kritikáját 19 évesen az Esztergom és vidéke közölte. Esztergomban végezte el a tanítóképzőt, utána a fővárosban lett újságíró, bár néhány évig tanított is. Eleinte versekkel, novellákkal, tárcákkal jelentkezett: 1909-ben Az én örökségem címmel verskötete, 1912-ben Éjszakai ballada címmel novelláskötete jelent meg, 1917-ben pedig a Nemzeti Színház bemutatta Kőműves Kelemen-átiratát, melyet társszerzőként Vajda László→ jegyzett. 1910-ben a Kritika című folyóirat alapítója, 1912–1915 közt A Hét→ állandó munkatársa, 1922-től 1939-ig a Pesti Naplóé. Számos más lapban is jelentek meg írásai, a Nyugat→ is rendszeresen közölte. 1920-ban jelent meg első olyan kötete, melyben irodalmi leveleket, jegyzeteket gyűjtött össze, ezt 1928-ban A kétkedő kritikus című tanulmánykötet követte, majd számos másik (A menekülő lélek 1935-ben; A színház drámája 1947-ben; Kultúra haláltánccal 1947-ben, Örök Shakespeare 1948-ban; Főpróba után 1956-ban; Színház 1959-ben; Tegnaptól máig 1961-ben). Továbbra is írt regényeket, novellákat, de egyre hangsúlyosabbá vált kritikusi munkássága.
A 30-as években vezetői-elnöki pozíciót vállalt a Vajda János Társaságban. 1945–1951 között az Írószövetség elnöke volt (Gergely Sándorral és Illyés Gyulával→), 1948–1951 között a Színművészeti Főiskola tanára. Kétszer jutalmazták Baumgarten-díjjal (1929, 1936), 1960-ban pedig megkapta a Kossuth-díjat.
A Ma→ egyik színikritikája beszámol arról a Kőműves Kelemen előadásról, amely Kárpátinak Vajda Lászlóval közös írói munkája. Mácza János→ rendkívüli módon elmarasztalja a szerzők munkáját, szerinte sem tragikumot, sem mai színpadszerűséget nem tudtak az egyébként remek anyagból színpadra vinni, a színészeknek így nem lehetett alkalmuk alakításra, a rendezést (Hevesi Sándor) közepesnek tartja, csak a harmadik felvonás díszletét dicséri meg.
A „legszebb magyar folyóiratként” reklámozott Alkotás című folyóiratnak – melynek Kassák Lajos a felelős szerkesztője 19471948-ban – Kárpáti szerkesztője volt, a két évfolyamot megért lapban három írást közölt.
Kárpáti Aurél. „Örök színház”. Alkotás 1, 1–2. sz. (1947): 8–11.
Kárpáti Aurél. „Felelet (Madách Színház)”. Alkotás 1, 7–8. sz. (1947): 7–8.
Kárpáti Aurél. „A tegnap és a holnap drámája”. Alkotás 1, 7 – 8. sz. (1947): 13–16.
Mácza János. „Nemzeti Színház: Kőműves Kelemen”. Ma 2, 4. sz. (1917): 62.
Rubinyi Mózes. „Kárpáti Aurél”. Literatura 11, 1. sz. (1936): 20.