Bauroff, Claire

Claire Bauroff (Klara Amanda Anna Baur) (Weißenhorn, 1895, február 26. – 1984. február 7.), német táncos, színésznő, koreográfus, táncpedagógus, író, aktmodell.

Claire Bauroff 1895. február 26-án született Klara Amanda Anna Baur néven. Előbb háztartási iskolába járt, majd Münchenben→ színésznőnek tanult. 1913-tól 1915-ig a neves Rudolf Bode mellett vett részt egy ritmikus gimnasztikai kurzuson. Tevékenysége a Nackttanz néven ismert német koreográfiai mozgalom része, amely az első világháború kitörése előtti években alakult ki a tánc "modernizálásának" kísérleteként, ahol a szereplők olykor teljesen meztelenül léptek fel a közönség előtt, mintegy az emancipáció jegyében. Claire Bauroff részt vett a Jutta von Collande és Andreas P. Scheller által vezetett Münchner Tanzgruppe turnéján, amely nagyrészt a korabeli expresszionista iskola radikális felvetésein alapult.  Az első világháború utolsó évében a fronton szórakoztatta a csapatokat, s egy évvel később, 1919-ben kapta meg első filmszerepeit. Fejős Pál magyar filmrendezővel együtt írta a Pán című némafilm forgatókönyvét, amelyben színésznőként is szerepelt. Ugyanebben az évben jelent meg egy 20 litográfiából álló portfólió, amelyet a neves grafikus Otto Heinrich Strohmeyer készített Hermes és Speertanz című táncairól. Több fotós. Nini és Carry Hess, Alexander Binder, Lotte Jacobi ismert modellje volt. Az 1920-as években táncosnőként, színésznőként és aktmodellként szerzett magának hírnevet. Házassága a jóval idősebb magyar gróf Zichy Istvánnal nem tartott sokáig. Egy karlsbadi kúra során ismerkedett meg Hermann Broch→-hal, aki neki írta Die Tänzerin című költeményét, s akivel hosszú évekig levelezett. Ő intézte el útját Bécsbe→, ahol Bauroff 1924. február 25-én szólóestet adott. Itt Bauroff megismerkedett Trude Fleischmann-nal, aki akkoriban Bécs egyik legmodernebb fotográfusa volt. Trude Fleischmann a portréfotózás mellett az aktfotózásnak is szentelte magát, amely terület addig a férfiak számára volt fenntartva. Érdemes megemlíteni Bauroff részvételét a Wege zu Kraft und Schönheit - Ein Film über moderne Körperkultur (Út az erőhöz és a szépséghez - Egy film a modern testkultúráról) című dokumentumfilmben, amelyet Nicholas Kaufmann és Wilhelm Prager készített, és 1925 októberében mutattak be Finnországban, s amelynek alapján a nudizmus egyik hirdetőjének tekintették. Európai turnéra indult, amelynek során 1928-ban Josephine Bakerrel lépett fel Koppenhágában és Stockholmban.  A második világháború után Bauroff 20 évig vezetett egy autogén tréning- és légzésterápiás intézetet Gräfelfingben. 1984. február 7-én bekövetkezett halála előtt teljesen lebénulva élt egy idősek otthonában.

2011-ben jelent meg a Wandlung aber ist das Leben című könyv, amelyben Ralf Georg Czapla német irodalomprofesszor összegyűjtötte költői munkásságának egy részét.

A Ma 1924. április 15-i számában jelent meg A táncművészetről című cikke, amelyben a táncművészet fejlődésének távlatait mutatja be. Véleménye szerint a korabeli táncok mint a „természetes emberi örömérzés ápolásának szép eredményei” még csak kezdeményei a valódinak tekinthető modern táncművészetnek, amely a testet és a vele egylényegű lelket egyszerre mozgatja meg: „a táncolót egy eszme ragadja meg, és egész lénye feloldódik abban az érzésben, ami táncát meglelkesítés karakterizálja”; így intuitív és termékeny állapotba kerül, amelyben a mozgások maguktól születnek meg ebben az érzésáramban.  Bauroff ezt a táncot alapvetően zene nélkül képzeli el.

Beauroff, Claire. „A táncművészetről”, Ma 9, 5. sz. (1924): 141.