Moholy-Nagy László

Moholy-Nagy László (eredeti neve: Weiss László, Nagy László, Moholy-Nagy László) (Bácsborsód, 1895. július 20. – Chicago, 1946. november 24.), magyar képzőművész, designer, fotós, filmes, szakíró.

Moholy-Nagy László a huszadik század egyik legsokoldalúbb művésze, tevékenysége a fotográfián és a festészeten túl a filmművészet, a design, a szobrászat, a tipográfia, a reklám és művészeti pedagógia területére is kiterjed. E szerteágazó tevékenységek sokszor átfedték egymást.

Miután apja elhagyta a családot, hálából felvette az őket pártfogásába vevő anyai nagybátyja nevét (Nagy), majd szülőfalujának nevét is (Mohol).

Először jogot tanult Budapesten, majd besorozták. Első világháborús tapasztalatait megörökítendő kezdett rajzolni, majd csatlakozott Kassák Ma-köréhez. 1919 márciusában ő is aláírta a magyar aktivisták forradalmi nyilatkozatát, de a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. 1919 végén emigrált Bécsbe, onnan Berlinbe. Itt került sor kiállítására a Der Sturm Galériában, s itt találkozott a konstruktivizmus képviselőivel is. Barátai közé tartozott El Liszickij, Raoul Hausmann, Hanna Höch. 1922-ben Kassákkal együtt állította össze a magyar és német nyelvű Új művészek könyvét. Berlinből művészeti illusztrációs anyaggal látta el Kassák Lajost és Kállai Ernőt. 1923-ban Walter Gropius felkérésére a Bauhaus fémműhelyének művészeti vezetője lett, s Ittent váltotta tanárként. E mellett grafikai mappákat, tipográfiai terveket készített. A Bauhaus könyvsorozatát szerkesztette Gropiusszal együtt: az ambiciózus projekt 1923 decemberében kezdődött, egy 30 témát tartalmazó, társadalmi problémákkal foglalkozó előzetes programmal. 1925-ben megjelent az első nyolc (művészeti témájú) cím, és további 31 Bauhaus-könyvet terveztek, végül összesen 14 kötet jelent meg. Saját kötetei a sorozatban: Festészet, fényképészet, film (1925) valamint Az anyagtól az építészetig (1927) címmel, illetve a Bauhaus színháza című kötet társszerzője is volt.

1928-ban Walter Gropius-szal együtt otthagyta a Bauhaust, visszaköltözött Berlinbe, ahol fotográfiai, tipográfiai és reklámgrafikai munkával foglakozott, valamint színházi díszleteket tervezett. Fénykísérleteit fotóval, filmmel és háromdimenziós objektekkel folytatta. 1932-1934 között a párizsi Abstraction Création csoporttal állított ki.  A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba költöztek második feleségével, ahol egy nyomda tipográfusa volt, illetve színes fotókat készített. 1935-től Londonban élt, ahol a design számos ágát kipróbálta, a kirakattervezéstől egészen a filmdíszlet-tervezésig. 1936-ban ő is aláírta Tamkó Sirató Károly Dimenzionista manifesztumát.

Végül az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Tanított a chicagói Bauhausban, később saját iskolát alapított (School of Design, majd Institute of Design).

A Mának 1921-ben különszáma jelent meg róla (6. sz.) fiktív, vidám „gép”-rajzaival és -olajfestményeivel, illetve Mátyás Péter (Kállai Ernő) tanulmányával, amelyben a kritikus megállapítja, „Moholy-Nagy László művészete szélső kilengéseiben a kubizmussal és a dadaizmussal érintkezik, és az antipódusok szerves egységesítésével hirdeti a gépeken úrrá lett mai ember világát”, illetve egyszerre hirdet törvényt és szabadságot. Ugyanebben az évben a Ma-könyvsorozatában a különszám alapján Kállai kötetet is összeállított Moholy-Nagy munkásságáról. 1922-ben a lap beszámol arról a Der Sturm-számról, ahol többekkel együtt ő az ő művei is megjelentek. Később, az 1924-es, a színházat és mozit bemutató Ma-különszámban Moholy-Nagy filmvázlatot közöl a nagyváros dinamikájáról, amely képek gyors egymásutánját rögzíti a város életéből: rohanó házsorokat képzel el; a ketrecében fel-alá járkáló tigrist; mozgó darukat, vonatot sínpályáival, légifelvételt a központosan összefutó utcákról; ezeken az utcákon mindenféle jármű rohan, fényreklámot látunk és sürgőnypóznákat, cirkuszt vicsorgó oroszlánnal. Egy város hangsúlyosan dinamikus képe a modern technika vívmányaival, vidám sürgés-forgásával, szórakozási lehetőségeivel.

A Dokumentumban Moholy-Nagy a teljes (és kollektív) színház követelményéről értekezik, valamint egy anyag-fotója jelenik meg, de jelen van a Munka számaiban is fotó- és filmművészeti szakcikkekkel, tárgyfotóval.

Moholy-Nagy László. „Fametszet”. Ma 6, 5. sz. (1921): 61. 17x23 cm.

Moholy-Nagy László. „Konstrukció 1922”. Ma Jubileumi szám (1925): 181. 14x18 cm.

Moholy-Nagy László. „Nikkelplasztika”. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 14. 10x14 cm.

Moholy-Nagy László. „Olajfestmények”. Ma 6, 9. sz. (1921): 119 (10x13 cm), 123 (10x13 cm), 125 (11x14 cm), 126 (10x13 cm), 128 (10x15 cm), 129. (11x12 cm), 130 (11x13 cm),

Moholy-Nagy László. „Rajzok”. Ma 6, 9. sz. (1921): 117 (13x16 cm), 121. (9x11 cm),121. (3x11 cm), 127. (11 x 16 cm).

Moholy-Nagy László. „Üvegarchitektúra”. Ma 7, 5–6. sz. (1922): 1. 17x22 cm. 

Moholy-Nagy László. „Filmváz. A nagyváros dinamikája”. Ma különszám (1924): 166–168.

Moholy-Nagy László. „A jövő színháza a teljes színház.” Dokumentum 1, 3. sz. (1927): 6–8.

Moholy-Nagy László. „Anyag-fotó”. Dokumentum 1, 2. sz. (1927): 9,9x8,4 cm.

Moholy-Nagy László. „A fényképezés megújulása”. Munka 1, 2. sz (1928): 42.

Moholy-Nagy László. „A film új lehetőségei”. Munka 4, 24. sz. (1932): 685–687.

Moholy-Nagy László. „Fotó”. Munka 1, 1. sz. (1928): 19. 12x16,2 cm.

Mátyás Péter (Kállai Ernő). „Moholy-Nagy”. Ma 6, 9. sz. (1921): 119.

Gró Lajos. „Ember, társadalom, anyag. Moholy-Nagy László: Von Material zu Architektur. München Albert Langen Verlag”. Munka, 17. sz. (1931): 477.

Mátyás Péter (Kállai Ernő). Moholy-Nagy. Wien: Ma, 1921.