Difference between revisions of "Goll, Claire"

From wikibase-docker
(Created page with "Claire Goll (Klara Liliane Aischmann) (Nuremberg, 1890. október 29. – Párizs, 1977. május 30. ), költő, író, újságíró. Münchenben nőtt fel jómódú, asszimil...")
 
Line 1: Line 1:
Claire Goll (Klara Liliane Aischmann) (Nuremberg, 1890. október 29. – Párizs, 1977. május 30. ), költő, író, újságíró.
+
'''[[Item:Q334126|Claire Goll]]''' (Klara Liliane Aischmann) ('''[[Item:Q15246|Nürnberg]]''', 1890. október 29. – '''[[Item:Q131|Párizs]]''', 1977. május 30. ), költő, író, újságíró.
  
Münchenben nőtt fel jómódú, asszimilált zsidó szülők második gyermekeként. Első, rövidre sikerült házassága után 1917-ben Genfbe költözött, ahol orvostudományt és pszichológiát tanult, illetve pacifista újságcikkeket írt. Itt találkozott jövendőbeli második férjével, Yvan (Iwan, Ivan) Goll-lal, akivel négy évvel később, 1921-ben házasodtak össze. Zürichbe, majd Asconába mentek, 1919-ben pedig Párizsba költöztek. Svájcban nagy hatással volt rá az ott gyülekező író- és művésztársaság, Párizsban rendszeresen vendégül látták a francia avantgárd legfontosabb figuráit, és szinte ikonikus párként tartották őket számon. Házasságuk Ywan Goll haláláig (1950) tartott, melyet azonban mindkét oldalról hűtlenségek és egy szakítás is tarkított (Claire Goll 1918-ban szeretője volt Rainer Maria Rilkének is, akivel utána is közeli barátok maradtak).
+
Münchenben nőtt fel jómódú, asszimilált zsidó szülők második gyermekeként. Első, rövidre sikerült házassága után 1917-ben '''[[Item:Q11371|Genf]]'''be'''<code>→</code>''' költözött, ahol orvostudományt és pszichológiát tanult, illetve pacifista újságcikkeket írt. Itt találkozott jövendőbeli második férjével, '''[[Item:Q334152|Yvan (Iwan, Ivan) Goll]]'''-lal'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Ivan_Goll →]</code>''', akivel négy évvel később, 1921-ben házasodtak össze. '''[[Item:Q220|Zürich]]'''be'''<code>→</code>''', majd Asconába mentek, 1919-ben pedig '''[[Item:Q131|Párizs]]'''ba'''<code>→</code>''' költöztek. '''[[Item:Q221|Svájc]]'''ban'''<code>→</code>''' nagy hatással volt rá az ott gyülekező író- és művésztársaság, Párizsban rendszeresen vendégül látták a francia avantgárd legfontosabb figuráit, és szinte ikonikus párként tartották őket számon. Házasságuk Ywan Goll haláláig (1950) tartott, melyet azonban mindkét oldalról hűtlenségek és egy szakítás is tarkított (Claire Goll 1918-ban szeretője volt '''[[Item:Q25867|Rainer Maria Rilké]]'''nek'''<code>→</code>''' is, akivel utána is közeli barátok maradtak).
  
1918-ban egy verseskötettel (Mitwelt) és egy novellagyűjteménnyel debütált (Die Frauen erwachen).
+
1918-ban egy verseskötettel ''(Mitwelt)'' és egy novellagyűjteménnyel debütált ''(Die Frauen erwachen)''.
  
1919-es párizsi letelepedésük után cikkeket (politikai-pacifista publicisztikákat, illetve képzőművészeti, irodalmi, színház-és divatkritikákat) publikált, regények (Une Allemande à Paris, 1924, Une perle, 1929), lírakötetek (például: Lyrische Filme, 1922) jelentek meg tőle. Kiadott közös szerelmes vers-gyűjteményeket is férjével (Poèmes d’amour, Poèmes de jalousie, és Poèmes de la vie et de la mort), lefordított számos kortárs regényt, könyveket szerkesztett. A háború és a náci üldözés elől Amerikába emigráltak, Brooklynban telepedtek le, ahol folytatták munkájukat.
+
1919-es párizsi letelepedésük után cikkeket (politikai-pacifista publicisztikákat, illetve képzőművészeti, irodalmi, színház-és divatkritikákat) publikált, regények (''Une Allemande à Paris,'' 1924, ''Une perle,'' 1929), lírakötetek (például: ''Lyrische Filme,'' 1922) jelentek meg tőle. Kiadott közös szerelmes vers-gyűjteményeket is férjével ''(Poèmes d’amour, Poèmes de jalousie,'' és ''Poèmes de la vie et de la mort),'' lefordított számos kortárs regényt, könyveket szerkesztett. A háború és a náci üldözés elől Amerikába emigráltak, Brooklynban telepedtek le, ahol folytatták munkájukat.
  
Késői önéletrajzi kötetei (Der gestohlene Himmel [1962] and Traumtänzerin [1971]) nem kaptak nagyobb figyelmet. Paul Celant plagizálással vádolta meg („Goll Affair”). Leghíresebb (posztumusz) regényében, a Der Neger Jupiter raubt Europa (1987) címűben reflektál korának szexuális és a rasszokhoz kapcsolódó diskurzusaira, illetve a zsidók háború utáni helyzetére.
+
Késői önéletrajzi kötetei (''Der gestohlene Himmel'' [1962] és a ''Traumtänzerin'' [1971]) nem kaptak nagyobb figyelmet. Paul Celant plagizálással vádolta meg („Goll Affair”). Leghíresebb (posztumusz) regényében, a ''Der Neger Jupiter raubt Europa'' (1987) címűben reflektál korának szexuális és a rasszokhoz kapcsolódó diskurzusaira, illetve a zsidók háború utáni helyzetére.
  
 
Franciául és németül egyaránt alkotott.
 
Franciául és németül egyaránt alkotott.
  
Az [[1920-as évek|1920-as években]]  Claire Goll és férje [[Kassák Lajos|Kassák Lajossal]] is kapcsolatba került. Claire Goll [[1923]]-ban Kassáknak elküldte [[Bázel|Bázelben]] megjelent Lirische Films című verskötetének dedikált példányát.
+
Az 1920-as években  Claire Goll és férje Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban '''[[Item:Q45937|Kassák]]'''nak'''<code>→</code>''' elküldte Bázelben megjelent ''Lyrische Filme'' című verskötetének dedikált példányát.
  
A Mában 1922-ben egy vers (Hereroasszonyok dala) jelent meg tőle, illetve Gáspár Endre számolt be egy 1923-as recenzióban – két másik könyv mellett – a Claire Goll által szerkesztett Die neue Welt című, amerikai líraantológiáról. A nyugat-afrikai versként feltüntetett szöveg mellett – amely egy idős, az emberek (férfiak) által már semmibe vett asszony sorsát mutatja be – nem is szerzőként tüntették fel Claire Goll nevét („Claire Goll után”), mintha ő csak a „nyugat-afrikaiként” számon tartott költemény közreadója lenne, s a mű mellett a fordító neve sem szerepel. Gáspár Endre hármas kritikájában – miután a Die neue Welt című könyv kapcsán – noha az csak a feleség munkája – csodálattal adózott a Goll-házaspár példaszerű együttműködésének, munkájuk harmóniájának, s az antológia összeállítását egyébként is szép emberi gesztusként értékeli. Bár a forrongó erők dokumentumát látja benne, magukat a szövegeket valójában kicsit idejétmúltnak ítéli (nagyrészt háborús tematika), és a legerősebb, a figyelemre leginkább számot tartó résznek az utolsó, a fekete és indián költők műveit felsorakoztató fejezetet véli.  
+
A '''''Má'''''ban'''<code>→</code>''' 1922-ben egy vers ''(Hereroasszonyok dala)'' jelent meg tőle, illetve '''[[Item:Q145418|Gáspár Endre]]<code>→</code>''' számolt be egy 1923-as recenzióban – két másik könyv mellett – a Claire Goll által szerkesztett ''Die neue Welt'' című, amerikai líraantológiáról. A nyugat-afrikai versként feltüntetett szöveg mellett – amely egy idős, az emberek (férfiak) által már semmibe vett asszony sorsát mutatja be – nem is szerzőként tüntették fel Claire Goll nevét („Claire Goll után”), mintha ő csak a „nyugat-afrikaiként” számon tartott költemény közreadója lenne, s a mű mellett a fordító neve sem szerepel. Gáspár Endre hármas kritikájában – miután a ''Die neue Welt'' című könyv kapcsán – noha az csak a feleség munkája – csodálattal adózott a Goll-házaspár példaszerű együttműködésének, munkájuk harmóniájának, s az antológia összeállítását egyébként is szép emberi gesztusként értékeli. Bár a forrongó erők dokumentumát látja benne, magukat a szövegeket valójában kicsit idejétmúltnak ítéli (nagyrészt háborús tematika), és a legerősebb, a figyelemre leginkább számot tartó résznek az utolsó, a fekete és indián költők műveit felsorakoztató fejezetet véli.  
  
Goll, Claire. „Hereroasszonyok dala. (Északnyugat-Afrika), Claire Goll után”. Ma 7, 5-6. sz.(1922): 10.  
+
Goll, Claire. „Hereroasszonyok dala. (Északnyugat-Afrika), Claire Goll után”. Ma 7, 5–6. sz.(1922): 10.  
  
 
Gáspár Endre. „Három könyv”. Ma 9, 2. sz. (1923): 112.
 
Gáspár Endre. „Három könyv”. Ma 9, 2. sz. (1923): 112.

Revision as of 09:47, 28 July 2023

Claire Goll (Klara Liliane Aischmann) (Nürnberg, 1890. október 29. – Párizs, 1977. május 30. ), költő, író, újságíró.

Münchenben nőtt fel jómódú, asszimilált zsidó szülők második gyermekeként. Első, rövidre sikerült házassága után 1917-ben Genfbe költözött, ahol orvostudományt és pszichológiát tanult, illetve pacifista újságcikkeket írt. Itt találkozott jövendőbeli második férjével, Yvan (Iwan, Ivan) Goll-lal, akivel négy évvel később, 1921-ben házasodtak össze. Zürichbe, majd Asconába mentek, 1919-ben pedig Párizsba költöztek. Svájcban nagy hatással volt rá az ott gyülekező író- és művésztársaság, Párizsban rendszeresen vendégül látták a francia avantgárd legfontosabb figuráit, és szinte ikonikus párként tartották őket számon. Házasságuk Ywan Goll haláláig (1950) tartott, melyet azonban mindkét oldalról hűtlenségek és egy szakítás is tarkított (Claire Goll 1918-ban szeretője volt Rainer Maria Rilkének is, akivel utána is közeli barátok maradtak).

1918-ban egy verseskötettel (Mitwelt) és egy novellagyűjteménnyel debütált (Die Frauen erwachen).

1919-es párizsi letelepedésük után cikkeket (politikai-pacifista publicisztikákat, illetve képzőművészeti, irodalmi, színház-és divatkritikákat) publikált, regények (Une Allemande à Paris, 1924, Une perle, 1929), lírakötetek (például: Lyrische Filme, 1922) jelentek meg tőle. Kiadott közös szerelmes vers-gyűjteményeket is férjével (Poèmes d’amour, Poèmes de jalousie, és Poèmes de la vie et de la mort), lefordított számos kortárs regényt, könyveket szerkesztett. A háború és a náci üldözés elől Amerikába emigráltak, Brooklynban telepedtek le, ahol folytatták munkájukat.

Késői önéletrajzi kötetei (Der gestohlene Himmel [1962] és a Traumtänzerin [1971]) nem kaptak nagyobb figyelmet. Paul Celant plagizálással vádolta meg („Goll Affair”). Leghíresebb (posztumusz) regényében, a Der Neger Jupiter raubt Europa (1987) címűben reflektál korának szexuális és a rasszokhoz kapcsolódó diskurzusaira, illetve a zsidók háború utáni helyzetére.

Franciául és németül egyaránt alkotott.

Az 1920-as években  Claire Goll és férje Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban Kassáknak elküldte Bázelben megjelent Lyrische Filme című verskötetének dedikált példányát.

A ban 1922-ben egy vers (Hereroasszonyok dala) jelent meg tőle, illetve Gáspár Endre számolt be egy 1923-as recenzióban – két másik könyv mellett – a Claire Goll által szerkesztett Die neue Welt című, amerikai líraantológiáról. A nyugat-afrikai versként feltüntetett szöveg mellett – amely egy idős, az emberek (férfiak) által már semmibe vett asszony sorsát mutatja be – nem is szerzőként tüntették fel Claire Goll nevét („Claire Goll után”), mintha ő csak a „nyugat-afrikaiként” számon tartott költemény közreadója lenne, s a mű mellett a fordító neve sem szerepel. Gáspár Endre hármas kritikájában – miután a Die neue Welt című könyv kapcsán – noha az csak a feleség munkája – csodálattal adózott a Goll-házaspár példaszerű együttműködésének, munkájuk harmóniájának, s az antológia összeállítását egyébként is szép emberi gesztusként értékeli. Bár a forrongó erők dokumentumát látja benne, magukat a szövegeket valójában kicsit idejétmúltnak ítéli (nagyrészt háborús tematika), és a legerősebb, a figyelemre leginkább számot tartó résznek az utolsó, a fekete és indián költők műveit felsorakoztató fejezetet véli.

Goll, Claire. „Hereroasszonyok dala. (Északnyugat-Afrika), Claire Goll után”. Ma 7, 5–6. sz.(1922): 10.

Gáspár Endre. „Három könyv”. Ma 9, 2. sz. (1923): 112.