Difference between revisions of "Szendrey Júlia naplóbejegyzése, Koltó, October 3. 847 (Q330342)"

OSZK. M: MDSZJ 266-306. Néhány részlete nem az eredeti kéziraton, hanem Szendrey Júlia, ill. P másolatán alapuló és a K-hoz képest apróbb stiláris eltéréseket mutató szöveggel először a győri Hazánk 1847. okt. 30-i, ill. az Élk 1847. okt. 30-i, nov. 7-i, dec. 5-i és 1848. jan. 2-i számában jelent meg. (Vö. VP 5. k., 172-175, 249.) P és Szendrey Júlia 1846. szept. 8-án ismerkedett meg a szatmári megyebálon, a febr.-ban megkezdett naplóban azonban a szept. 29-i a P-revonatkozó első feljegyzés. Az alábbi magyarázatok anyagában való könnyebb eligazodás kedvéért a szóban forgó részletek keltét végig feltüntetjűk. (Az első két feljegyzést l. 12-14. sz. mell.) [Oltványi Ambrus jegyzete] (Hungarian)

page(s)

160.

0 references

full text

Adattári adat:

URL

https://itidata.abtk.hu/wiki/Adatt%C3%A1ri_adat_Q330342

0 references

Revision as of 11:15, 17 June 2023 JakabÉva (talk \| contribs) (‎Created claim: stated in (P70): Petőfi-adattár II.: Petőfi a kortársak leveleiben és naplóiban (Q329269)) ← Older edit		Revision as of 11:17, 17 June 2023 JakabÉva (talk \| contribs) (‎Changed claim: full text (P189): Adattári adat:) Newer edit →
Property / full text		Property / full text
-	Borúlt, fénytelen arccal tekint le az ég, haragos, zúgó szél ütötte fel táborát közte és a föld közt, és kergeti indulattal a könnyező felhőket, mintha a napot akarná kiküzdeni tőlük, mellyet barna szárnyaikkal úgy elfödtek hogy az csak ritkán és csak egyenes sugaraival nézhet le közülük. Végképp eltávozott a nyár, s helyette itt az ősz titokfödte lényével, mellyből nem tudhatni, diadalt vagy sajnálatot érez-e lépéseinek pusztító hatalmán. Az előttem fekvő tájat nézem, mint hal ki rajta lassan-lassan fű és virág, fa és bokor; alig észrevehetőleg bágyadnak és sárgúlnak el végre a levelek, mintegy fájlalva, hogy el kell nekik hagyni a fát, bokrot vagy virágot, mellyen születtek, s mellytől most örök búcsút vesznek. Ollyat érezek, mintha életemnek egy igen szép, de régen-régen visszahozhatlanúl elvesztett öröméről gondolkodnám, mellynek édességét és keserüségét egyformán az utolsó csöppig kiittam már, és többé se jót se roszat nem várhatok belőle. A bércek, mint szerelem-nélküli jegyesek néznek erre sötéten, komoran, mert fejeiken fehérlő keskeny hókoszorúval jegyzé el már a közelgő tél magának. Részvéttel borítja a köd legsötétebb fátyolába bánatos arcaikat, mig afák is sajnálva takarják be őket lehulló sárga leveleikkel, mintegy oltalmúl a tél hideg ölelései ellen.	+	Adattári adat:
		Property / full text: Adattári adat: / qualifier
		+	URL: https://itidata.abtk.hu/wiki/Adatt%C3%A1ri_adat_Q330342