Difference between revisions of "Szendrey Júlia naplóbejegyzése, Koltó, October 3. 847 (Q330342)"

From wikibase-docker
(‎Changed [en] label: Szendrey Júlia naplóbejegyzése, Koltó, October 3. 847)
label / enlabel / en
-
Koltó, October 3. 847
+
Szendrey Júlia naplóbejegyzése, Koltó, October 3. 847

Revision as of 11:14, 17 June 2023

data in repository, diary, 1847
Language Label Description Also known as
English
Szendrey Júlia naplóbejegyzése, Koltó, October 3. 847
data in repository, diary, 1847

    Statements

    0 references
    3 October 1847Gregorian
    0 references
    OSZK. M: MDSZJ 266-306. Néhány részlete nem az eredeti kéziraton, hanem Szendrey Júlia, ill. P másolatán alapuló és a K-hoz képest apróbb stiláris eltéréseket mutató szöveggel először a győri Hazánk 1847. okt. 30-i, ill. az Élk 1847. okt. 30-i, nov. 7-i, dec. 5-i és 1848. jan. 2-i számában jelent meg. (Vö. VP 5. k., 172-175, 249.) P és Szendrey Júlia 1846. szept. 8-án ismerkedett meg a szatmári megyebálon, a febr.-ban megkezdett naplóban azonban a szept. 29-i a P-revonatkozó első feljegyzés. Az alábbi magyarázatok anyagában való könnyebb eligazodás kedvéért a szóban forgó részletek keltét végig feltüntetjűk. (Az első két feljegyzést l. 12-14. sz. mell.) [Oltványi Ambrus jegyzete] (Hungarian)
    160.
    0 references
    Borúlt, fénytelen arccal tekint le az ég, haragos, zúgó szél ütötte fel táborát közte és a föld közt, és kergeti indulattal a könnyező felhőket, mintha a napot akarná kiküzdeni tőlük, mellyet barna szárnyaikkal úgy elfödtek hogy az csak ritkán és csak egyenes sugaraival nézhet le közülük. Végképp eltávozott a nyár, s helyette itt az ősz titokfödte lényével, mellyből nem tudhatni, diadalt vagy sajnálatot érez-e lépéseinek pusztító hatalmán. Az előttem fekvő tájat nézem, mint hal ki rajta lassan-lassan fű és virág, fa és bokor; alig észrevehetőleg bágyadnak és sárgúlnak el végre a levelek, mintegy fájlalva, hogy el kell nekik hagyni a fát, bokrot vagy virágot, mellyen születtek, s mellytől most örök búcsút vesznek. Ollyat érezek, mintha életemnek egy igen szép, de régen-régen visszahozhatlanúl elvesztett öröméről gondolkodnám, mellynek édességét és keserüségét egyformán az utolsó csöppig kiittam már, és többé se jót se roszat nem várhatok belőle. A bércek, mint szerelem-nélküli jegyesek néznek erre sötéten, komoran, mert fejeiken fehérlő keskeny hókoszorúval jegyzé el már a közelgő tél magának. Részvéttel borítja a köd legsötétebb fátyolába bánatos arcaikat, mig afák is sajnálva takarják be őket lehulló sárga leveleikkel, mintegy oltalmúl a tél hideg ölelései ellen.
    0 references