Difference between revisions of "Adattári adat Q335941"
(Created page with "'''43.''' ''Szendrey Júlia – Térey Máriához'' Erdőd, sept. 22-én 846. [. . .] De most igéretem főcéljáról, azaz a szombati napról kellene írnom, de. . . Mon...") |
|||
Line 15: | Line 15: | ||
De elég a bohóságból ennyi. [. ..] | De elég a bohóságból ennyi. [. ..] | ||
− | Tegnap Szatmáron voltunk, s azért halasztám e levél bevégzését mára. Igen jól mulattam, ugyan egyre mindég esett az eső. De ki örömmel látja az embert, az esőben is fölkeresi. Petőfi lemondott tervéről, Marmarosba és Erdélybe utazni, és Szathmáron fog a Restauratióig maradni. Jelenleg legalább ez a szándéka; igen lehető, hogy mily hamar jött e gondolata, szintoly hamar fogja azt megváltoztatni. Megengedj, édes Marim, ha talán türelmedet nagyon is próbára tettem, ily sokat írni egy érdektelen dologról! [...] maradok téged imádó barátnéd Júlia. | + | Tegnap Szatmáron voltunk, s azért halasztám e levél bevégzését mára. Igen jól mulattam, ugyan egyre mindég esett az eső. De ki örömmel látja az embert, az esőben is fölkeresi. Petőfi lemondott tervéről, Marmarosba és Erdélybe utazni, és Szathmáron fog a Restauratióig maradni. Jelenleg legalább ez a szándéka; igen lehető, hogy mily hamar jött e gondolata, szintoly hamar fogja azt megváltoztatni. Megengedj, édes Marim, ha talán türelmedet nagyon is próbára tettem, ily sokat írni egy érdektelen dologról! [...] maradok téged imádó barátnéd |
+ | |||
+ | Júlia. | ||
[Fénymásolatát l. 1. sz. mell.] | [Fénymásolatát l. 1. sz. mell.] |
Latest revision as of 13:27, 12 June 2023
43. Szendrey Júlia – Térey Máriához
Erdőd, sept. 22-én 846.
[. . .] De most igéretem főcéljáról, azaz a szombati napról kellene írnom, de. . . Mondani igen sokat tudnék felőle, de írni hogy kezdjek hozzá, azt nem tudom még. Tehát: szombaton délben jöttek: Petőfi, Papp Endre és Riskó, és elmentek délután 6 órakkor. Ez a fő. Hogy jól mulattam, azt nevetséges volna még ide írnom; arról úgy is bizonyos vagy, hogy egy szóval, azaz hárommal: kedélyesen, erélyesen, szivélyesen. Hanem –figyelmet kérek!! –furcsán érzem magam az a Petőfi gonosz egy fiú: oly szenvedélyesen tud az emberre nézni, hogy vigyázzon a baloldalára, különben annak úgy is tüzes lakosa föllázad ellene és azt a száraz, hosszú, ily eseteknél tehetetlen házőrt úgy kiveti onnan, hogy idő kell hozzá, mig ismét részt vehet az uralkodásban. Ezt nekem előbb senki sem mondta, tehát úgy egy kicsit majd elkéstem a vigyázással. – (Most veszem észre, hogy még nem mondtam meg, hogy a házőr alatt az észt értem.)
Restauratióra P – – – ismét Károlyba lesz.
Ha tudnád, hogy örülök erre az időre!
Igazán, ha nem ösmerném magam jobban, azt hinném, hogy sze–s vagyok! de így avval vigasztalom magam, hogy majd elmúlik.
De még is borzadok tőle, ha elgondolom, hogy a lehetőség határain túl nincs, hogy komoly, tartós érzelem váljék belőle –jaj –költő! Talán büntetésül? Miért? fogod kérdezni. Ha elbeszélném, azt mondhatnám végül: én arról nem tehetek. . .
De elég a bohóságból ennyi. [. ..]
Tegnap Szatmáron voltunk, s azért halasztám e levél bevégzését mára. Igen jól mulattam, ugyan egyre mindég esett az eső. De ki örömmel látja az embert, az esőben is fölkeresi. Petőfi lemondott tervéről, Marmarosba és Erdélybe utazni, és Szathmáron fog a Restauratióig maradni. Jelenleg legalább ez a szándéka; igen lehető, hogy mily hamar jött e gondolata, szintoly hamar fogja azt megváltoztatni. Megengedj, édes Marim, ha talán türelmedet nagyon is próbára tettem, ily sokat írni egy érdektelen dologról! [...] maradok téged imádó barátnéd
Júlia.
[Fénymásolatát l. 1. sz. mell.]