Difference between revisions of "Annotáció Q335808"

From wikibase-docker
Line 1: Line 1:
'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915|a 88.]], 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –  
+
'''108.''' K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a [[Item:Q335910|111. sz. levélben]].) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. [[Item:Q335915|a 88.]], [[Item:Q335921|101. sz.]] leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –  
  
 
''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –  
 
''Sárossy Két művész cimű darabját'': Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –  

Revision as of 20:06, 10 June 2023

108. K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 179-181. – Válasz Arany egy fenn nem maradt levelére. (E levél egy mondatát idézi Tompa a 111. sz. levélben.) P és Tompa viszonyának megromlására vonatkozólag l. a 88., 101. sz. leveleket és jegyzeteiket, az ügy további fejleményeire nézve a 120., 133. sz. leveleket és jegyzeteiket. Tompa e levelének másolatát Arany – egy elveszett leveléhez csatolva –elküldte P-nek, hogy ezzel is előmozdítsa kibékülésüket. (A másolatot jelenleg az OSZK Kézirattára őrzi, Fond VII. 80. sz. alatt.) P 1848. márc. 21-i keletű válaszában (VP 7. k., 136-137) azonban hűvös hangnemben hárította el Arany közvetítési kísérletét. –

Sárossy Két művész cimű darabját: Sárosi Gyula hosszabb időn át (az 1840-es évek közepétől 1848-ig) dolgozott „A két művész” c. elbeszélő költeményen, amelyet legjelentősebb alkotásának tekintett. A mű kézirata azonban a szabadságharc idején (a költőnek Pestről Debrecenbe való költözésekor) elveszett. Sárosi utóbb ismét hozzáfogott a költemény kidolgozásához, de csak egy kisebb résszel készült el. Nyomtatásban ez a töredék csak jóval halála után látott napvilágot. (L. Sárosi Gyula „Kisebb költeményei." [stb.] Szerk. Bisztray Gyula. Bp. 1954. 170-179, ill. 486.) –

egy okvetlen általad is tudott dologban: l. erről az ügyről a 87. sz. levelet és jegyzetét is.

ama gyönyörű dominusszal: az utalás Adorján Boldizsárra vonatkozik. (L. P 1848. jan. 2-i, Aranyhoz írt levelét [VP 7. k., 116-117], amelyben – Adorjánra hivatkozva –említi Tompának a Szécsi Máriára vonatkozó, lekicsinylő szavait; vö. továbbá a 121 . sz. levéllel.) –

Én alkalmasint irok Sándornak: Tompa valóban írt P-nek, s ez válaszolt is levelére, de a választ Tompa sértően nyersnek érezte (l. a 111. és 121. sz. levelet). Sem Tompa levele, sem P válasza nem maradt fenn. (Vö. még VP 7. k., 255-256.)