Difference between revisions of "Annotáció Q330293"
(Created page with "['''JúI.]''' (Kertbeny: ,,Gedichte von A.P.”) Kertbeny a kötet P-nek szóló ajánlását és bevezetését egyaránt I849 májusából keltezte. a Heinének szánt tiszte...") |
|||
(2 intermediate revisions by the same user not shown) | |||
Line 1: | Line 1: | ||
− | ['''JúI.]''' (Kertbeny: ,,Gedichte von A.P.”) Kertbeny a kötet P-nek szóló ajánlását és bevezetését egyaránt | + | ['''JúI.]''' (Kertbeny: ,,Gedichte von A.P.”) Kertbeny a kötet P-nek szóló ajánlását és bevezetését egyaránt 1849 májusából keltezte, a Heinének szánt tiszteletpéldányt pedig 1849. júl. 30-áról datált levél kíséretében küldte el a német költőnek. Ezek az adatok valószínűsítik. hogy a kiadvány július folyamán került ki a sajtó alól. (Kertbenyről I. „Petőfi-adattár.” Il. k., a 33. sz. levél jegyzetét; a fordításkötet megjelenésének előzményeiről, körülményeiről I. Kiss József: „P verseinek egykorú fordításai.” ItK I973. I. sz., 46-48.) A kötet ''bevezetéséről'' szólva Turóczi-Trostler József így írt: „Heine érzéke kellett hozzá, hogy kihallja Petőfi dalaiból egy újjászülető egészséges világ hangját. Amit pedig »lelki fülével« nem hall ki belőle, azt pótolja Kertbeny előszava, amely első ízben mitizálja s emeli Petőfi alakját olyan kozmikus magasságba, ahová már alig bírja követni a szem." Stb. (L. TTJ: MIVI 2. k., 573-574.) |
+ | |||
+ | – ''zu DunaVecse'': amikor Kertbeny P-vel megismerkedett, P szülei még Dunavecsén laktak; ebből következtethetett tévesen arra, hogy a költő ott született. | ||
+ | |||
+ | – ''wo sein Vater lebt'': a szülők 1845-től kezdve többször változtatták lakóhelyüket, 1848 nyarán pedig P magához vette őket pesti lakásába. Az apa 1849. márc. 21-én, az anya pedig máj. 17-én Pesten meghalt, tehát a fordításkötet megjelenése idején már egyikük sem volt életben. | ||
+ | |||
+ | – ''das erste Bändchen stb.'': P első verseskötete nem 1846-ban, hanem 1844 őszén jelent meg. | ||
+ | |||
+ | – ''zehn Werke:'' ezt a tíz kötetet (valójában csak kilenc jelent meg) Kertbeny mindjárt jegyzékbe is foglalja: ez annyira hibás, hogy a tévedéseket összefoglalóan soroljuk fel. Már a csoportosítás is erősen kifogásolható, amennyiben a ''János vitéz''t – feltehetően az elbeszélés mesés elemei és furcsaságai miatt – ''A helység kalapácsá''val együtt a ,,Komikus eposz” cím alá sorolja, a ''Felhők'' ciklust (és a meg sem valósult ''Csillagtalan éjek''et) pedig ,,Rapszódiák" cím alatt csoportosítja. Legfeltűnöbbek azonban sorozatos évszámtévedései (tíz közül csak egy a helyes!), valamint a címelírások, ill. sajtóhibák. Ezért itt a korrekciónak azt a módját választjuk, hogy az adott jegyzék rendjében haladva felsoroljuk a helyes címeket és évszámokat (a műfajmegjelölések és a címfordítások mellőzésével): ''Versek 1842–1844.'' Pest, 1844. – ''Versek 1844– 1845''. [Tehát nem ,,Ujabb Költemények"!] Pest, 1845. – ''Szerelem gyöngyei''. Pest, 1845. – ''Czipruslombok Etelke sírjáról''. Pest, 1845. – ''János vitéz.'' Pest, 1845. (2. változatlan kiad. 1846.) – ''A helység kalapácsa.'' Pest, 1844. – A ''Csillagtalan éjek'' c. ciklust P csak tervezte (nem 1847-ben, hanem az előző év első felében, I. a PDI 1846. ápr. 30-i hírét; vö. EPN 188), de külön kötetben nem adta ki; csak találgathatjuk, hogy mely verseit szánta volna ebbe; ezek azután az 1847 elején megjelent ''Összes költemények''nek azt a verscsoportját gyarapították, amelynek darabjai előbb kötetben nem jelentek meg. ''Felhők''. Pest, 1846. – ''Tigris és hiéna''. Pest, 1847. [Ez az egyetlen helyes évszám Kertbeny jegyzékében.] – ''A hóhér kötele.'' Pest, 1846. Végül meg kell jegyeznünk, hogy Kertbeny – érthetetlen módon – kihagyja összeállításából kétségkívül legfontosabb forrását, az ''Összes költemények'' említett első, egykötetes kiadását (ÖK1). Hogy ezt használta, számos olyan fordítás bizonyítja, amelyeknek eredetijéhez csak ennek révén juthatott hozzá, így pl. a kötet ,,Szabadság, szerelem ” kezdetű jeligéjéhez (német nyelvű megfelelőjét I. a fordításkötet 349. lapján) stb. | ||
+ | |||
+ | – ''ein sehr künstliches Epos:'' ti. a „Dorottya” (1799). | ||
+ | |||
+ | – ''im Style des Piron oder Casti:'' Piron, Alexis ( 1689– 1773), francia költő, szatírák és vásári bohózatok szerzője; Casti, Giovanni Battista (1724-1803) olasz lírikus és drámaíró, I. Ferenc udvari költője. | ||
+ | |||
+ | – ''Eine erste Liebe brachte die „Liebesperlen":'' hogy ki volt P ,,első” szerelme, máig sem egészen tisztázott kérdés; az azonban tény, hogy a Csapó Etelkéhez intézett ''Cipruslombok'' ciklus (1845 eleje) megelőzte az 1845 nyarán-őszén keletkezett S''zerelem gyöngyei''t, amelyet a költő Mednyánszky Bertának ajánlott. | ||
+ | |||
+ | – ''einer unserer Kritiker'' nem tudjuk, ki volt ez a (német'?) kritikus. | ||
+ | |||
+ | – ''Gerichtstafelbeisitzer im Neograder COmitat'': Kertbeny a PHirl 1847. okt. 28-i számából értesült arról, hogy P-t – Gömör és Zemplén megye után harmadikként – Nógrád megye is tiszteletbeli táblabírájává választotta. a tudósításból kiszámíthatóan okt. 19-én (az adatot I. gyűjtésünkben). | ||
+ | |||
+ | – ''darauf heiratete er seine zweite Liebe'': Kertbeny fogalmazásából arra lehetne következtetni, hogy a táblabíróvá választás és a házasságkötés okozati kapcsolatban állt egymással, ami természetesen merő tévedés; P egyébként már hetekkel előbb, szept. 8-án feleségül vette Juliát; őt azért tekinti Kertbeny a költő második szerelmének, mert (mint láttuk) Etelkát és Bertát egy személynek véli. | ||
+ | |||
+ | – ''Pesti Divatlap:'' P a PDI-nek – 1846 második félévétől kezdve – Vahot lmrével történt összetüzése és szakitásuk után nem adott többé verseket (ennek hátteréről, körülményeiről I. 1847. márc. 31-én Arany Jánoshoz intézett levelét. VP 7. k., 54-55). | ||
+ | |||
+ | – ''als ich eines Tages mit Karl Beck'' stb.: vö. Kertbeny néhány évvel későbbi emlékezésével: „Beck Károly az ünneplett német költő, Pestre (szülőföldére) érkezett. s miután Petőfi költeményeiből néhányat szó szerint lefordíték előtte, vágy támadt benne szellemrokonával megismerkedni. – Petőfi meglátogatá Becket s nehány perc mulva igen megbarátkoztak. Petőfi maga fordított le magyarul nem értő honfitársának vagy 30 verset német prózában; ez utóbbi megigéré még akkor, hogy versekbe kidolgozandja, s nem sokára ki fogja adni.” (Szépirodalmi Szemle, 1853. 19. sz., 291, az ,,lrodalmunk tul a határokon ll.” c. cikkben). Karl Beck, a magyar származású német költő (1817-1879) 1846 tavaszán Pesten járt, s ekkor Petőfivel is találkozott; beszélgetésükről feljegyzéseket készített (vö. Kiss J.: ..P műveinek egykorú fordításai.” ItK 1973. I. sz., 38 39). Feltehető, hogy Kertbeny volt a közvetítő kettöjűk között, mert csak ezután, 1846 májusában hagyta el Magyarországot (vö. Martinkó András: ..P és Karl Beck." PMozaik. 160–174). | ||
+ | |||
+ | – ''auch von Uhland, Karl Beck und Lenau'': P ezektől a német költőktől semmit sem fordított. | ||
+ | |||
+ | – ''das „Schenkenbuch"'' [,,Csárdakönyv.”] ti. Kertbeny e fordításkötetének ilyen című (II.) fejezete, amely nagyobb részében bordalokat tartalmaz. | ||
+ | |||
+ | – ''ein Nürnherger Grübel:'' Johann Konrad Grübel (l736–1809) nürnbergi kézműves mester, aki városa dialektusában írt költeményeivel (1802) nagy sikert aratott; Goethe is kedvezően nyilatkozott róluk. | ||
+ | |||
+ | – ''Steen Blicher'': Blicher, Steen Stensen (I782–1848) dán író, főként a jütföldi népcsoport képviselője a világirodalomban. (L. ViLex I. k., 973-974). | ||
+ | |||
+ | – ''Bellmann'': Bellman, Carl Michael (1740-1795) svéd költő, a dallamra irt bor- és helyzetdal mestere (uo. 805-807). | ||
+ | |||
+ | – ''Prati, Giovanni (''1814-1884) népszerű olasz költő; Kertbeny itt valószínűleg ,,Canti per il popolo” c., 1843-ban megjelent kötetére céloz. – ''due fontane, che di diverse effetto hanno liquore'': két forrás, és mennyire különböző hatású folyadék! | ||
+ | |||
+ | – ''(Die) Götter Griechenlands:'' Schiller költeményére céloz. | ||
+ | |||
+ | – ''das Wort eines Freundes'': nem tudjuk, kinek a megállapítását idézi Kertbeny. | ||
+ | |||
+ | – v''on J. Dux:'' a megjelölt lapokon található 16 fordítást ugyanis Kertbeny Dux Adolfnak (a J. sajtóhiba!) 1846-ban kiadott kötetéből (Ausgewählte Gedichte von Petőfi. Wien. Mörschner et Bianchi) vette át (a kötet leírását I. gyűjtésünkben, 1846. szept. eleje keltezéssel) | ||
+ | |||
+ | – ''das Lied Seite 328 von L. Kompert übersetzt: a Ha férfi vagy, légy férfi'' c. versnek ez a – tudomásunk szerint – legelső fordítása Leopold Kompert (1822-1886) osztrák írótól való, aki 1843-1847 között Magyarországon élt (róla és fordításáról I. TTJ:MlVl 2. k., 535-536). Nevezetes körülmény, hogy ennek a fordításkötetnek ez az egyetlen egy darabja, amelynek eredetije az ÖK1 megjelenése után keletkezett; nem tudjuk, hogyan jutott hozzá a fordításhoz Kertbeny (nincs tudomásunk róla, hogy ez 1849 előtt valahol már megjelent volna): talán levélben kapta Komperttől. | ||
+ | |||
+ | – ''Marquis de Custine'', Astolphe (1790–1857) francia utazó, író. | ||
+ | |||
+ | – ''A mottóként idézett versrészletekről'': Scott versének magyar nyelvű műfordításáról nincs tudomásunk. Nyers átültetése: ,,Van-e a földön olyan halott lelkű ember, aki sosem mondta volna magában: »Ez az enyém, az én szüIőhazám!«, akinek a szíve nem vert hevesebben, amikor idegen földi vándorútja végén hazafelé fordította lépteit? Ha létezik ilyen, menj, nézd meg jól, mert az efajtát a költő lelkesedése sosem ragadja magávaI." – A második idézetei Kertbeny Giovanni Battista Niccolini (1782–1861) olasz író és történész fő művéből, 1843-ban írt és kiadott tragédiájából vette; ennek a címben megnevezett hőse, Arnaldo da Brescia XII. századi eretnek, aki egyszerre küzd a császári és a pápai zsarnokság ellen. Az idézett részlet fordítása: ,,Testvérnél többek azok, I Akiket ugyanaz a gondolat egyesít." – A Lenau-idézet forrásmegjelölése nyilván Kertbeny tévedése: nem (az ugyancsak magyar témájú) ,,Mischka”-versekből (,,Mischka an der Theiß; Mischka an der Maros”: Miska a Tiszánál; Miska a Marosnál) való, hanem az 1832-ben keletkezett ,,Die Heideschenke” I. versszaka (pontatlanul idézve). Műfordítása (Szabó Lőrinctől): „A széles magyar ég alatt | jártam, vígan bucsuzván | fától, falutól, s utamat | kint róva már a pusztán.” (,,Nicolaus Lenau versei.” Európa, Bp. I979. 34.) – Knittel verse (a kötet 276. lapján): a Legenda német fordításának felbukkanása meglepő, mert a vers 1873-ban jelent meg először nyomtatásban (vö. VP I. k., 395); Kertbeny tehát a kéziratban terjedt másolatok valamelyikéhez juthatott hozzá, esetleg már Magyarországról való távozásakor magával vitte. |
Latest revision as of 09:28, 19 May 2023
[JúI.] (Kertbeny: ,,Gedichte von A.P.”) Kertbeny a kötet P-nek szóló ajánlását és bevezetését egyaránt 1849 májusából keltezte, a Heinének szánt tiszteletpéldányt pedig 1849. júl. 30-áról datált levél kíséretében küldte el a német költőnek. Ezek az adatok valószínűsítik. hogy a kiadvány július folyamán került ki a sajtó alól. (Kertbenyről I. „Petőfi-adattár.” Il. k., a 33. sz. levél jegyzetét; a fordításkötet megjelenésének előzményeiről, körülményeiről I. Kiss József: „P verseinek egykorú fordításai.” ItK I973. I. sz., 46-48.) A kötet bevezetéséről szólva Turóczi-Trostler József így írt: „Heine érzéke kellett hozzá, hogy kihallja Petőfi dalaiból egy újjászülető egészséges világ hangját. Amit pedig »lelki fülével« nem hall ki belőle, azt pótolja Kertbeny előszava, amely első ízben mitizálja s emeli Petőfi alakját olyan kozmikus magasságba, ahová már alig bírja követni a szem." Stb. (L. TTJ: MIVI 2. k., 573-574.)
– zu DunaVecse: amikor Kertbeny P-vel megismerkedett, P szülei még Dunavecsén laktak; ebből következtethetett tévesen arra, hogy a költő ott született.
– wo sein Vater lebt: a szülők 1845-től kezdve többször változtatták lakóhelyüket, 1848 nyarán pedig P magához vette őket pesti lakásába. Az apa 1849. márc. 21-én, az anya pedig máj. 17-én Pesten meghalt, tehát a fordításkötet megjelenése idején már egyikük sem volt életben.
– das erste Bändchen stb.: P első verseskötete nem 1846-ban, hanem 1844 őszén jelent meg.
– zehn Werke: ezt a tíz kötetet (valójában csak kilenc jelent meg) Kertbeny mindjárt jegyzékbe is foglalja: ez annyira hibás, hogy a tévedéseket összefoglalóan soroljuk fel. Már a csoportosítás is erősen kifogásolható, amennyiben a János vitézt – feltehetően az elbeszélés mesés elemei és furcsaságai miatt – A helység kalapácsával együtt a ,,Komikus eposz” cím alá sorolja, a Felhők ciklust (és a meg sem valósult Csillagtalan éjeket) pedig ,,Rapszódiák" cím alatt csoportosítja. Legfeltűnöbbek azonban sorozatos évszámtévedései (tíz közül csak egy a helyes!), valamint a címelírások, ill. sajtóhibák. Ezért itt a korrekciónak azt a módját választjuk, hogy az adott jegyzék rendjében haladva felsoroljuk a helyes címeket és évszámokat (a műfajmegjelölések és a címfordítások mellőzésével): Versek 1842–1844. Pest, 1844. – Versek 1844– 1845. [Tehát nem ,,Ujabb Költemények"!] Pest, 1845. – Szerelem gyöngyei. Pest, 1845. – Czipruslombok Etelke sírjáról. Pest, 1845. – János vitéz. Pest, 1845. (2. változatlan kiad. 1846.) – A helység kalapácsa. Pest, 1844. – A Csillagtalan éjek c. ciklust P csak tervezte (nem 1847-ben, hanem az előző év első felében, I. a PDI 1846. ápr. 30-i hírét; vö. EPN 188), de külön kötetben nem adta ki; csak találgathatjuk, hogy mely verseit szánta volna ebbe; ezek azután az 1847 elején megjelent Összes költeményeknek azt a verscsoportját gyarapították, amelynek darabjai előbb kötetben nem jelentek meg. Felhők. Pest, 1846. – Tigris és hiéna. Pest, 1847. [Ez az egyetlen helyes évszám Kertbeny jegyzékében.] – A hóhér kötele. Pest, 1846. Végül meg kell jegyeznünk, hogy Kertbeny – érthetetlen módon – kihagyja összeállításából kétségkívül legfontosabb forrását, az Összes költemények említett első, egykötetes kiadását (ÖK1). Hogy ezt használta, számos olyan fordítás bizonyítja, amelyeknek eredetijéhez csak ennek révén juthatott hozzá, így pl. a kötet ,,Szabadság, szerelem ” kezdetű jeligéjéhez (német nyelvű megfelelőjét I. a fordításkötet 349. lapján) stb.
– ein sehr künstliches Epos: ti. a „Dorottya” (1799).
– im Style des Piron oder Casti: Piron, Alexis ( 1689– 1773), francia költő, szatírák és vásári bohózatok szerzője; Casti, Giovanni Battista (1724-1803) olasz lírikus és drámaíró, I. Ferenc udvari költője.
– Eine erste Liebe brachte die „Liebesperlen": hogy ki volt P ,,első” szerelme, máig sem egészen tisztázott kérdés; az azonban tény, hogy a Csapó Etelkéhez intézett Cipruslombok ciklus (1845 eleje) megelőzte az 1845 nyarán-őszén keletkezett Szerelem gyöngyeit, amelyet a költő Mednyánszky Bertának ajánlott.
– einer unserer Kritiker nem tudjuk, ki volt ez a (német'?) kritikus.
– Gerichtstafelbeisitzer im Neograder COmitat: Kertbeny a PHirl 1847. okt. 28-i számából értesült arról, hogy P-t – Gömör és Zemplén megye után harmadikként – Nógrád megye is tiszteletbeli táblabírájává választotta. a tudósításból kiszámíthatóan okt. 19-én (az adatot I. gyűjtésünkben).
– darauf heiratete er seine zweite Liebe: Kertbeny fogalmazásából arra lehetne következtetni, hogy a táblabíróvá választás és a házasságkötés okozati kapcsolatban állt egymással, ami természetesen merő tévedés; P egyébként már hetekkel előbb, szept. 8-án feleségül vette Juliát; őt azért tekinti Kertbeny a költő második szerelmének, mert (mint láttuk) Etelkát és Bertát egy személynek véli.
– Pesti Divatlap: P a PDI-nek – 1846 második félévétől kezdve – Vahot lmrével történt összetüzése és szakitásuk után nem adott többé verseket (ennek hátteréről, körülményeiről I. 1847. márc. 31-én Arany Jánoshoz intézett levelét. VP 7. k., 54-55).
– als ich eines Tages mit Karl Beck stb.: vö. Kertbeny néhány évvel későbbi emlékezésével: „Beck Károly az ünneplett német költő, Pestre (szülőföldére) érkezett. s miután Petőfi költeményeiből néhányat szó szerint lefordíték előtte, vágy támadt benne szellemrokonával megismerkedni. – Petőfi meglátogatá Becket s nehány perc mulva igen megbarátkoztak. Petőfi maga fordított le magyarul nem értő honfitársának vagy 30 verset német prózában; ez utóbbi megigéré még akkor, hogy versekbe kidolgozandja, s nem sokára ki fogja adni.” (Szépirodalmi Szemle, 1853. 19. sz., 291, az ,,lrodalmunk tul a határokon ll.” c. cikkben). Karl Beck, a magyar származású német költő (1817-1879) 1846 tavaszán Pesten járt, s ekkor Petőfivel is találkozott; beszélgetésükről feljegyzéseket készített (vö. Kiss J.: ..P műveinek egykorú fordításai.” ItK 1973. I. sz., 38 39). Feltehető, hogy Kertbeny volt a közvetítő kettöjűk között, mert csak ezután, 1846 májusában hagyta el Magyarországot (vö. Martinkó András: ..P és Karl Beck." PMozaik. 160–174).
– auch von Uhland, Karl Beck und Lenau: P ezektől a német költőktől semmit sem fordított.
– das „Schenkenbuch" [,,Csárdakönyv.”] ti. Kertbeny e fordításkötetének ilyen című (II.) fejezete, amely nagyobb részében bordalokat tartalmaz.
– ein Nürnherger Grübel: Johann Konrad Grübel (l736–1809) nürnbergi kézműves mester, aki városa dialektusában írt költeményeivel (1802) nagy sikert aratott; Goethe is kedvezően nyilatkozott róluk.
– Steen Blicher: Blicher, Steen Stensen (I782–1848) dán író, főként a jütföldi népcsoport képviselője a világirodalomban. (L. ViLex I. k., 973-974).
– Bellmann: Bellman, Carl Michael (1740-1795) svéd költő, a dallamra irt bor- és helyzetdal mestere (uo. 805-807).
– Prati, Giovanni (1814-1884) népszerű olasz költő; Kertbeny itt valószínűleg ,,Canti per il popolo” c., 1843-ban megjelent kötetére céloz. – due fontane, che di diverse effetto hanno liquore: két forrás, és mennyire különböző hatású folyadék!
– (Die) Götter Griechenlands: Schiller költeményére céloz.
– das Wort eines Freundes: nem tudjuk, kinek a megállapítását idézi Kertbeny.
– von J. Dux: a megjelölt lapokon található 16 fordítást ugyanis Kertbeny Dux Adolfnak (a J. sajtóhiba!) 1846-ban kiadott kötetéből (Ausgewählte Gedichte von Petőfi. Wien. Mörschner et Bianchi) vette át (a kötet leírását I. gyűjtésünkben, 1846. szept. eleje keltezéssel)
– das Lied Seite 328 von L. Kompert übersetzt: a Ha férfi vagy, légy férfi c. versnek ez a – tudomásunk szerint – legelső fordítása Leopold Kompert (1822-1886) osztrák írótól való, aki 1843-1847 között Magyarországon élt (róla és fordításáról I. TTJ:MlVl 2. k., 535-536). Nevezetes körülmény, hogy ennek a fordításkötetnek ez az egyetlen egy darabja, amelynek eredetije az ÖK1 megjelenése után keletkezett; nem tudjuk, hogyan jutott hozzá a fordításhoz Kertbeny (nincs tudomásunk róla, hogy ez 1849 előtt valahol már megjelent volna): talán levélben kapta Komperttől.
– Marquis de Custine, Astolphe (1790–1857) francia utazó, író.
– A mottóként idézett versrészletekről: Scott versének magyar nyelvű műfordításáról nincs tudomásunk. Nyers átültetése: ,,Van-e a földön olyan halott lelkű ember, aki sosem mondta volna magában: »Ez az enyém, az én szüIőhazám!«, akinek a szíve nem vert hevesebben, amikor idegen földi vándorútja végén hazafelé fordította lépteit? Ha létezik ilyen, menj, nézd meg jól, mert az efajtát a költő lelkesedése sosem ragadja magávaI." – A második idézetei Kertbeny Giovanni Battista Niccolini (1782–1861) olasz író és történész fő művéből, 1843-ban írt és kiadott tragédiájából vette; ennek a címben megnevezett hőse, Arnaldo da Brescia XII. századi eretnek, aki egyszerre küzd a császári és a pápai zsarnokság ellen. Az idézett részlet fordítása: ,,Testvérnél többek azok, I Akiket ugyanaz a gondolat egyesít." – A Lenau-idézet forrásmegjelölése nyilván Kertbeny tévedése: nem (az ugyancsak magyar témájú) ,,Mischka”-versekből (,,Mischka an der Theiß; Mischka an der Maros”: Miska a Tiszánál; Miska a Marosnál) való, hanem az 1832-ben keletkezett ,,Die Heideschenke” I. versszaka (pontatlanul idézve). Műfordítása (Szabó Lőrinctől): „A széles magyar ég alatt | jártam, vígan bucsuzván | fától, falutól, s utamat | kint róva már a pusztán.” (,,Nicolaus Lenau versei.” Európa, Bp. I979. 34.) – Knittel verse (a kötet 276. lapján): a Legenda német fordításának felbukkanása meglepő, mert a vers 1873-ban jelent meg először nyomtatásban (vö. VP I. k., 395); Kertbeny tehát a kéziratban terjedt másolatok valamelyikéhez juthatott hozzá, esetleg már Magyarországról való távozásakor magával vitte.