Annotáció Q330293

[JúI.] (Kertbeny: ,,Gedichte von A.P.”) Kertbeny a kötet P-nek szóló ajánlását és bevezetését egyaránt 1849 májusából keltezte, a Heinének szánt tiszteletpéldányt pedig 1849. júl. 30-áról datált levél kíséretében küldte el a német költőnek. Ezek az adatok valószínűsítik. hogy a kiadvány július folyamán került ki a sajtó alól. (Kertbenyről I. „Petőfi-adattár.” Il. k., a 33. sz. levél jegyzetét; a fordításkötet megjelenésének előzményeiről, körülményeiről I. Kiss József: „P verseinek egykorú fordításai.” ItK I973. I. sz., 46-48.) A kötet bevezetéséről szólva Turóczi-Trostler József így írt: „Heine érzéke kellett hozzá, hogy kihallja Petőfi dalaiból egy újjászülető egészséges világ hangját. Amit pedig »lelki fülével« nem hall ki belőle, azt pótolja Kertbeny előszava, amely első ízben mitizálja s emeli Petőfi alakját olyan kozmikus magasságba, ahová már alig bírja követni a szem." Stb. (L. TTJ: MIVI 2. k., 573-574.)

– zu DunaVecse: amikor Kertbeny P-vel megismerkedett, P szülei még Dunavecsén laktak; ebből következtethetett tévesen arra, hogy a költő ott született.

– wo sein Vater lebt: a szülők 1845-től kezdve többször változtatták lakóhelyüket, 1848 nyarán pedig P magához vette őket pesti lakásába. Az apa 1849. márc. 21-én, az anya pedig máj. 17-én Pesten meghalt, tehát a fordításkötet megjelenése idején már egyikük sem volt életben. – das erste Bändchen stb.: P első verseskötete nem 1846-ban, hanem 1844 öszén jelent meg. – zehn Werke.` ezt a tíz kötetet (valójában csak kilenc jelent meg) Kertbeny mindjárt jegyzékbe is foglalja: ez annyira hibás. hogy a tévedéseket összefoglalőan soroljuk fel. Már a csoportosítás is erősen kifogásolható. amennyiben a János vitézt – feltehetően az elbeszélés mesés elemei és furcsaságai miatt – A helység kalapáesával együtt a ,,Komikus eposz” cím alá sorolja, a Felhők ciklust (és a meg sem valósult Csillagtalan éjeket) pedig ,,Rapszódiák" cím alatt csoportosítja. Legfeltűnöbbek azonban sorozatos évszámtévedései (tíz közül csak egy a helyes!), valamint a címelírások, ill. sajtóhibák. Ezért itt a korrekciónak azt a módját választjuk, hogy az adott jegyzék rendjében haladva felsoroljuk a helyes címeket és évszámokat (a műfajmegjelölések ésacímfordítások mellőzésével): Versek l842–l844. Pest, 1844. – Versek l844– l845. [Tehát nem ,,Ujabb Kőltemények"!] Pest, 1845. – Szerelem gyóngyetˇ. Pest, 1845. – C:ipruslombok Etelke sirjáról. Pest, 1845. – János vitéz. Pest, 1845. (2. változatlan kiad. l846.) – A helység kalapácsa. Pest, 1844. – A C`sillagtalan éjek c. ciklust P csak tervezte (nem 1847-ben, hanem az előző év első felében, I. a PDI l846. ápr. 30-i hírét; vö. EPN 188), de külön kötetben nem adta ki; csak találgathatjuk, hogy mely verseit szánta volna ebbe; ezek azután az 1847 elején megjelent Összes költeményeknek azt a verscsoportját gyarapították, amelynek darabjai előbb kötetben nem jelentek meg. Felhők. Pest, 1846. – Tigris és ht`éna. Pest, 1847. [Ez az egyetlen helyes évszám Kertbeny jegyzékében.] – A hóhér kötele. Pest, 1846. Végül meg kell jegyeznünk, hogy Kertbeny – érthetetlen módon – kihagyja összeállításából kétségkívül legfontosabb forrását, az Összes költemények említett első, egykötetes kiadását (ÖKI). Hogy ezt használta, számos olyan fordítás bizonyítja, amelyeknek eredetijéhez csak ennek révén juthatott hozzá, így pl. a kötet ,,Szabadság, szerelem ” kezdetű jeligéjéhez (német nyelvü megfelelöjét I. a fordításkötet 349. lapján) stb. – ein sehr künstliches Epos.' ti. a „Dorottya” (I799). – im Style des Piron oder Casti.` Piron, Alexis ( I689– I773), francia költő, szatírák és vásári bohózatok szerzője; Casti, Giovanni Battista (l724-l803) olasz lírikus és drámaíró, I. Ferenc udvari költője. – Et`ne erste Liebe brachte die „Liebesperlen hogy ki volt P ,,első” szerelme, máig sem egészen tisztázott kérdés; az azonban tény, hogy a Csapó Etelkéhez intézett Cipruslombok ciklus (1845 eleje) megelőzte az 1845 nyarán-őszén keletkezett Szerelem gyo`ng–ı`eit, amelyet a költő Mednyánszky Bertának ajánlott. – einer unserer Kritiker nem tudjuk, kivolt ez a (német'?) kritikus. – Gerichtstafelbeisitzer im Neograder COmitat: Kertbeny a PHirl 1847. okt. 28-i számából értesült arról, hogy P-t – Gömör és Zemplén megye után harmadikként – Nógrád megye is tiszteletbeli táblabirájává választotta. a tudósitásból kiszámíthatóan okt. I9-én (az adatot I. gyűjtésűnkben). – daraufheiratete er set`ne zweite Liebe.` Kertbeny fogalmazásáből arra lehetne következtetni, hogy a táblabiróvá választás és a házasságkötés okozati kapcsolatban állt egymással, ami természetesen merő tévedés; P egyébként már hetekkel előbb, szept. 8-án feleségül vette Juliát; őt azért tekinti Kertbeny a költő második szerelmének, mert (mint láttuk) Etelkát és Bertát egy személynek véli. – Pesti Divatlap: P a PDI-nek – 1846 második félévétől kezdve – Vahot lmrével történt összetüzése és szakitásuk után nem adott többé verseket (ennek hátteréről, körülményeiről I. 1847. márc. 3 I -én Arany Jánoshoz intézett levelét. VP 7. k., 54-55). – als ich et`nes Tages mit Karl Beck stb.: vö. Kertbeny néhány évvel későbbi emlékezésével: „Beck Károly az ünneplett német költő, Pestre (szülőföldére) érkezett. s miután Petőfi költeményeiböl néhányat szó szerint le|`orditék előtte, vágy támadt benne. szellemrokonával megismerkedni. – Petőfi meglátogatá Becket s nehány perc mulva igen megbarátkoztak. Petőfi maga fordított le magyarul nem értő honlitársának vagy 30 verset német prózában; ez utóbbi megigéré még akkor, hogy versekbe kidolgozandja, s nem sokára ki fogja adni.” (Szépirodalmi Szemle, 1853. I9. sz., 29|, az ,,lrodalmunk tul a határokon ll.” c. cikkben). Karl Beck, a magyar származású német költő (18I7-1879) 1846 tavaszán Pesten járt, s ekkor Petőfivel is találkozott; beszélgetésükről feljegyzéseket készített (vö. Kiss J.: ..P műveinek egykorú fordításai.” ItK I973. I. sz., 38 39). Feltehető, hogy Kertbeny volt a közvetítő kcttöjűk között, mert csak ezután, 1846 májusában hagyta el Magyarországot (vö. Martinkó András: ..P és Karl Beck." PMozaik. l60–l74). –auch von Uhland, Karl Beck und Lenau.` P ezektől a német költőktől semmit sem fordított. – das .,Schenkenbuch" [,,Csárdakönyv.”] ti. Kertbeny e fordításkötetének ilyen című (II.) fejezete, amely nagyobb részében bordalokat tartalmaz. – ein Niirnherger Grübel: Johann Konrad Grübel (l736–l809) nürnbergi kézműves mester, aki városa dialektusában írt költeményeivel (1802) nagy sikert aratott; Goethe is kedvezően nyilatkozott róluk. – Steen Blicher` Blicher, Steen Stensen (I782–l848) dán író, főként a jütföldi népcsoport képviselője a világirodalomban. (L. ViLex I. k., 973-974). – Bellmann.` Bellman. Carl Michael (I740-l795) svéd költő, a dallamra irt bor- és helyzetdal mestere (uo. 805-807). – Prati, Giovanni (18l4-1884) népszerű olasz költő; Kertbeny itt valószínűleg ,,Cantí per il popolo” c., 1843-ban megjelent kötetére céloz. – due –/ontane, che di diverse eljetto hanno liquore.' két forrás, és mennyire különböző hatású folyadék! – (Die) Götter Griechenlands,' Schiller költeményére céloz. – das Wort eines Freundes: nem tudjuk, kinek a megállapítását idézi Kertbeny. – von J. Dux: a megjelölt lapokon található I6 fordítást ugyanis Kertbeny Dux Adolfnak (a J. sajtóhiba!) 1846-ban kiadott kötetéből (Ausgewählte Gedichte von Petőfi. Wien. Mörschner et Bianchi) vette át (a kötet leírását I. gyűjtésünkben, 1846. szept. eleje keltezéssel) –das Lied Seite 328 von L. Kompert übersetzt: a Hajétjfi vagy. légy;/ét–'fi c. versnek ez a – tudomásunk szerint – legelső fordítása Leopold Kompert (1822--1886) osztrák írótól való, aki IB43-1847 között Magyarországon élt (róla és fordításáról I. TTJ:MlVl 2. k., 535-536). Nevezetes körülmény, hogy ennek a forditáskötetnek ez az egyetlen egy darabja, amelynek eredetije az ÖKI megjelenése után keletkezett; nem tudjuk, hogyan jutott hozzá a forditáshoz Kertbeny (nincs tudomásunk róla, hogy ez 1849 előtt valahol már megjelent volna): talán levélben kapta Komperttől. – Marquis de Custine, Astolphe (l790–1857) francia utazó, író. – A mottóként idézett versrészletekról: Scott versének magyar nyelvű műfordításáról nincs tudomásunk. Nyers átültctésc: ,,Van-e a földön olyan halott lelkű ember, aki sosem mondta volna magában: »Ez az enyém, az én szüIöhazám!«, akinek a szíve nem vert hevesebben, amikor idegen földi vándorútja végén hazafelé fordította lépteit? Ha létezik ilyen, menj, nézd meg jól, mert az efajtát a költő lelkesedése sosem ragadja magávaI." – A második idézetei Kertbeny Giovanni Battista Níccolini (l782–l86I) olasz író és történész fő művéből, 1843-ban írt és kiadott tragédiájából vette; ennek a címben megnevezett hőse, Arnaldo da Brescia XII. századi eretnek, aki egyszerre küzd a császári és a pápai zsarnokság ellen. Az idézett részlet fordítása: ,,Testvérnél többek azok, I Akiket ugyanaz a gondolat egyesít." – A Lenau-idézet forrásmegjelölése nyilván Kertbeny tévedése: nem (az ugyancsak magyar témájú) ,,Mischka”-versekből (,,Mischka an der Theiß; Mischka an der Maros”: Miska a Tiszánál; Miska a Marosnál) való, hanem az 1832-ben keletkezett ,,Die Heideschenke” I. versszaka (pontatlanul idézve). Müfordítása (Szabó Lőrinctől): „A széles magyar ég alatt | jártam, vígan bucsuzván | fától, falutól, s utamat | kint róva már a pusztán.” (,,Nicolaus Lenau versei.” Európa, Bp. I979. 34.) – Knittelverse (a kötet 276. lapján): a Legenda német fordításának felbukkanása meglepő, mert a vers l873-ban jelent meg először nyomtatásban (vö. VP I. k., 395); Kertbeny tehát a kéziratban terjedt másolatok valamelyikéhez juthatott hozzá, esetleg már Magyarországról való távozásakor magával vitte.