Coudenhove-Kalergi, Richard

Richard Coudenhove-Kalergi (Richard Nikolaus Eijiro von Coudenhove-Kalergi, 青山 栄次郎, Aoyama Eizirô, Aoyama Eijirō, Aojama Eidzsiró) (Tokió 1894. november 16. – Schruns, 1972. július 27.): osztrák-magyar-holland-japán filozófus, történész, diplomata és szociológus. A páneurópai eszme megteremtője, az Európai Unió szellemi atyja. Édesapja Heinrich Coudenhove-Kalergi, osztrák-magyar gróf, a Monarchia diplomatája volt, édesanyja Aoyama Mituko, japán szamurájcsalád leszármazottja, Japánban ismerkedtek meg.

Richard Coudenhove-Kalergi Tokióban született, tanulmányait Csehországban és Ausztriában, a Theresianumban végezte, majd a Bécsi Egyetemen filozófia és történelem szakra járt, doktori címét itt szerezte 1916-ban. Első felesége Ida Roland Klausner osztrák színésznő, akinek halála után 1952-ben Alexandra von Tiele svájci grófnőt vette el.

1922-ben jelentette meg kezdeményezését Páneurópa – Egy indítvány címen, majd 1923-ban könyv formájában Páneurópa címmel, amelyekben a Páneurópa-mozgalom alapjait fektette le. Célja az volt, hogy Európa nemzetállamait hivatalos politikai unióba tömörítse, és ezen európai politikai és gazdasági érdekközösség létrehozásával megakadályozza egy újabb világháború kirobbanását. Egy békés, határok nélküli, demokratikus egységről álmodott, közös valutával és útlevéllel. A mozgalom kongresszusai Bécsben, Berlinben és Bázelben több ezer értelmiségit vonzottak, köztük Albert Einsteint, Thomas Mannt és Sigmund Freudot is. 1926-ban Bécsben, a Páneurópai Unió első kongresszusán Coudenhove-Kalergit választották a Központi Tanács elnökének.

1931-ben a sztálini Szovjetunióról adta ki Sztálin és Tsa című kötetét, majd 1937-ben Hitlerről és nemzetiszocialista államáról publikálta a Totális Állam–Totális Embert, azaz a korszak totális diktatúráival, a nemzetiszocializmussal és a kommunizmussal egyaránt szembeszállt. Mozgalmát 1933 Németországban betiltották, könyveit megsemmisítették, Hitler a Mein Kampfban kozmopolita fattyúnak nevezte. Feleségével alig tudták elkerülni a Gestapót, Svájcba, majd az Egyesült Államokba emigráltak.

Richard Coudenhove-Kalergi koncepcióját tükrözte Winston Churchill híres 1946-os zürichi beszéde, melyben az „egyesült Európa” létrehozását indítványozta. Coudenhove-Kalergi, kezdeményezte az Európai Parlamenti Unió létrehozását 1947-ben, valamint részt vett a hágai kongresszus megszervezésében is. 1950-ben Nagy Károly–díjat kapott. Tagja volt a bécsi, karitatív és pacifista profilú Humanitas szabadkőműves páholynak. Konrad Adenauer kancellár és Charles de Gaulle elnök barátja volt.

A Mában 1923-ban megjelent szövege – Európa technikai világmissziója – részlet Páneurópa című, friss könyvéből. Gáspár Endre a cikk felvezetőjében így jellemezte Coudenhove-Kalergit, hiányolva nézeteiből a szocialista gondolatot – utóbbi szerint ugyanis az emberiséget, és ezen belül az Európát megváltó fordulatot nem a politikai, hanem a technikai forradalom fogja előidézni. A konstruktivista számba jól illett a technika világmegváltó szerepének hangsúlyozása, ezért tartották érdemesnek idézni a könyvből (mint ahogy transznacionális nézeteit is minden bizonnyal osztották), de az nem illett bele a koncepciójukba, hogy Coudenhove-Calergi ennyire explicit módon leválasztotta a technikai átalakulást a politikai-társadalmiról: „R. N. Coudenhove az új német filozófia egyik legérdekesebb és legönállóbb gondolkodója, aki minden egyoldalúsága dacára több figyelmet érdemel, mint amennyit nálunk eddigelé keltett. Gondolatrendszerét mint az alábbi szemelvények igazolhatják joggal nevezhetnénk neo-nietzscheiánizmusnak, mely a hatalom akarásának nietschei theoriájával a technikai haladás nagyszerűségébe vetett hitet párosítja, igaz hogy ez a rendszer egyoldalú: a technika kidomborítása vakká teszi Coudenhovet a politika, a socialistikus gondolat fontosságával szemben és nem engedi észrevennie azt, hogy a kisajátításon épülő társadalomban a kisajátító érdekek egész tömege akadályozza magának a technikának szabad fejlődését is és hogy a politika, ha önmagában nem is produktiv, hivatott ezeknek az akadályoknak elhárítására s a technika teremtette eredményeknek igazságos, tehát legszélesebb alapú elosztására. A szocialista politika előfeltétele a feltaláló szellem és akarat akadálymentes és szabad kibontakozásának, fontosságban tehát a technikával osztozik.”

Coudenhove – Kalergi, R. N. „Európa technikai világmissziója. Részlet egy most megjelent könyvből”. Ma 8, 1. sz. (1923): 94.