Gräff, Werner

Werner Gräff (Werner Graeff) (Wuppertal, 1901. aug. 24. – Blacksburg [Virginia, USA], 1978. aug. 29.): német szobrász, festő, grafikus, fotós, filmes, feltaláló. Iskoláit Bonnban, Solingenben, Oranierburgban és Berlinben végezte, ekkoriban még impresszionista stílusban festett. 1919 körül a kubizmus felé fordult, tájképeket, faszobrokat és -metszeteket alkotott. 1929-ben Weimarba utazott, és a Bauhaus diákjaként tanult tovább, Johannes Itten és Oskar Schlemmer volt a mestere. Két mozdulattanulmánya ma is megtalálható a berlini Bauhaus-Archivban.

Hamarosan Theo van Doesburg hatása alá kerülve konstruktivista vázlatokat kezdett készíteni. 1922 májusában részt vett egy találkozón, ahol van Doesberg, El Liszickij és Hans Richter – mint a Nemzetközi Konstruktivista Frakció tagjai – megfogalmazták közös felszólalásukat a Progresszív Művészek Nemzetközi Kongresszusára. Ezen a düsseldorfi kongresszuson aztán Gräff is részt vett, valamint jelen volt a konstruktivista és dadaista kongresszuson is Weimarban. Ugyanebben az évben csatlakozott a November csoporthoz (Novembergruppe), s velük együtt állította ki Berlinben konstruktivista, De Stijl stílusú rajzait. Csatlakozott a De Stijl művészcsoporthoz, először a Für das Neue című alkotását publikálta a folyóiratba.

A húszas évek közepétől a De Stijl folyóirat legfontosabb munkatársai közé tartozott. Gräff a mindennapi élet konstruktivistája óhajtott lenni, motorkerékpárok és autók alvázainak egyszerűsített vonalú tervein dolgozott.  Ludwig Mies van der Rohéval és Hans Richterrel megalapította a G (G: Material zur elementaren Gestaltung) című folyóiratot. 1924-1925-ben a Charlettonburgi Műszaki Főiskolán tanult, de családja pénzügyi gondjai miatt félbe kellett szakítania tanulmányait. Belépett a Deutscher Werkbundba, s részt vett a De Sijl párizsi kiállításán. A stuttgarti Die Wohnung című kiállítás sajtófőnökeként tevékenykedett, valamint könyvet jelentetett meg barátjáról, Willi Baumeisterről. Megrendezte a Deutscher Werkbund fontos Film und Foto (FiFo) című kiállítását. Erre az eseményre állította össze Es Kommt Der Neue Fotograf! (Jön az új fotográfus!) című híres könyvét is, amely az első világháború óta kialakult fotográfiai újítások rövid, olykor ironikus összegzése.

A húszas évek elején készített filmpartitúráit csak a hatvanas években tudta megvalósítani. Richter és Eggeling vonulatát folytatva kizárólag mértani elemeket használt, ezeket viszont csak a hatvanas években tudta színesben megjeleníteni. A De Stijl esztétikáját szándékozott átvinni filmre, mindent nem objektíven mérhető mozzanatot kizárva.

Hans Richter és Paul Hindemith számára is írt forgatókönyvet (Die Rebellion der Handfeuerwaffen, 1928), amelyből később – átdolgozva – Richter a Vormittagsspuk (Szellemek reggeli előtt) című filmjét rendezte. Gräff 1930-tól tankönyveket adott ki, valamint tanított, s saját fotóiskolát nyitott. 1934-ben Spanyolországba emigrált, ahol ugyancsak fotográfiát oktatott, valamint filmes díszleteket tervezett. 1936-ban Svájcba költözött, ahol az írás felé fordult (novellák, filmforgatókönyvek, fotográfiai szakkönyvek szerzője). 1940-től a locarnói fotóiskola vezetője. 1946 és 1949 között ő tervezte a világ egyik első mini fényképezőgépét. 1950-ben újra festeni kezdett.

1951-ben tért vissza Németországba. Az esseni Folkwangschule-ban tanított 1959-ig. Első önálló kiállítását 1954-ben a kölni British Centre-ben rendezték. 1957-ben és 1958-ban a darmstadti és berlini Nemzetközi Designkongresszus főtitkára volt.

A Ma 1923-as német nyelvű számában megjelent tanulmánya (Vergnüglicher Uberfluss durch Neue Technik, Kellemes túlcsordulás az új technológia révén) az új technika irányvonalait, feladatait fektette le, s a lap ugyanekkor bemutatta egy motorkerékpár-tervét is. Az írás szerzőjének célja az ember életfeltételeinek javítása: a napi 2-4 órás munkanap bevezetése: „Ehhez az egész élet elemi átszervezésére van szükség a tisztaság, a rend és a legnagyobb gazdaságosság irányába. A művészet az érzéki és szellemi élet újjászervezését végzi. A technika feladata, hogy ehhez megadja az anyagi alapot. És mindenekelőtt: az új technológiáé.” Az új atomkutatásokat is figyelembe véve írja Gräff, hogy az új mérnök feladata a természet erőinek a mi szolgálatunkba állítása: „Ez a láthatatlan mozgások felhasználásának technikája, „az aktív (anyag)kapcsolatokból származó erő előállításának technikája”.

A motor tervrajza alá írt tájékoztató szövege pedig: „A funkciókat a következő anyagkezeléssel lehet szemléltetni: a váz vörös zománcozása, a másodlagos alkatrészek (sárvédők, csomagtartók stb.) szürke zománcozása, valamint a forgó és forgó alkatrészek nikkelezése.  A hagyományos motorkerékpár-típusok többségével ellentétben ez a formaterv nem egy pedálos kerékpárból származik.”

A Munkába Gró Lajos írt elismerő kritikát Gräff Es Kommt der Neue Fotograf! című könyvéről.

Gräff, Werner. „Vergnüglicher Überfluss durch Neue Technik”. Ma 8, 5–6.sz. (1923): 55–56.

Gräff, Werner. „Motorradtyp” (terv). Ma 8, 5–6.sz. (1923): 55. 12X5 cm

Gró Lajos. „Filmek, könyvek”. Munka 2, 13. sz. (1930): 415.

Werner Gräff. Es Kommt der Neue Fotograf! Leinen: Hermann Reckendorf, 1929.

„Werner Graeff. 1921–1922 Bauhaus student”. bauhaus kooperation, berlin, dessau, weimar, https://bauhauskooperation.com/wissen/das-bauhaus/koepfe/biografien/biografie-detail/person-Graeff-Werner-406.

Dieter Honisch. Werner Graeff. Das druckgrafische Werk, 1918–1972. Essen: Museum Folkwang, 1973.