View source for Cikk-cakk estek

A '''[[Item:Q344946|Cikk-Cakk este]]'''kre – a rendezvénysorozat a nevét a hasonló nevű táncról kapta – 1928-ban kerül sor: összesen öt ilyen estet tartottak a '''[[Item:Q3008|Zeneakadémia]]<code>→</code>''' nagytermében február 25. és április 28. között. A szervezők '''[[Item:Q245039|Palasovszky Ödön]]<code>→</code>''', '''[[Item:Q49654|Tamás Aladár]]<code>→</code>''', '''[[Item:Q55158|Hevesy Iván]]<code>→</code>''' voltak, akik célul a szocialista kabaré vagy világnézeti konferansz megteremtését tűzték ki (e műsorszám folyamán egyébként ideológiai vitákat is kezdeményeztek, folytattak a közönséggel). A ''Cikk-cakk estek'' alapvetően baloldali értelmiségi kísérlet volt, de közönségként a munkásokra is számítottak.

Baloldali orientációjuknak megfelelően együtt dolgoztak például a '''''100%''<code>→</code>''' szavalókórusával, illetve olyan darabokat is előadtak, amelyek munkásszínpadokon is szerepeltek ('''Whitman<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Apollinaire<code>→</code>''' és '''Majakovszkij<code>→</code>''' műveit, '''Upton Sinclair<code>→</code>''' és '''Ernst Toller<code>→</code>''' drámáit). '''Kozma József<code>→</code>''' zenéjére kórusműveket is bemutattak, ''A cikk-cakk-tánc'' és ''A szabad Zri indulój''a című kórusát és ''A karmazsin litánia'' című parlando-tercettet. Mozgásszínházi bemutatók is részét képezték az esteknek, ahol a vezető szerepeket '''[[Item:Q147581|Kövesházi Ágnes]]<code>→</code>''' és '''[[Item:Q150087|Róna Magda]]<code>→</code>''' mint a '''[[Item:Q164158|Madzsar Alice]]<code>→</code>'''-féle egészségkultúra-iskola vezető tagjai és koreográfusai táncolták. A jelmezeket Kövesházi Ágnes édesanyja, az eredetileg szobrász '''[[Item:Q255092|Kövesházi Kalmár Elza]]<code>[[Kalmár Elza|→]]</code>''' tervezte és készítette, mértani díszítéssel, élénk színekkel. Műsordarabjaik között szerepelt maga a ''Cikk-cakk tánc'' („A tűz cikk-cakknak, a vér cikk-cakknak, a láz cikk-cakknak játéka volt ez, a kín, a csók, a gondolat zegzugos ritmusának, mondhatnám: ősörömöknek és ősfájdalmaknak valamiféle modern táncdrámája”), illetve ázsiai ihletésű produkciók: polinéziai asszonyavató ének, egyiptomi temetés, tibeti ördögtánc és Buddha tűzprédikációja. Előszeretettel adtak elő – a két, párhuzamosan folyó cselekvés feszültségére építve, az élet fonákságainak komikus színrevitelével – szimultán akciókat: egyszerre szerelmes és fogorvosi jelenetet a charleston zenéjére, az Iliász szövege alatt folyó bokszmérkőzést stb. A szimultanizmusnak ez a dadaista válfaja ugyanakkor jelentésszóródást hoz létre, egymást zavaró hang- és játékszólamok merzszerű diszharmóniáját.

Tóth Dénes, „Palasovszky Ödön experimentális korszaka”, ''Iskolakultúra'' 6, 8. sz. (1996): 71–76.

Szolláth Dávid, „A forradalom rítusai: Szavalókórusok a két világháború közötti munkáskultúrában”, ''2000'' 20, 12. sz. (2008): 56–70, hozzáférés: 2023.10.31, https://ketezer.hu/2008/12/a-forradalom-ritusai/.
[[Category:KASInet]]