View source for Hardeveld, Johannes Martinus van

'''[[Item:Q337252|Johannes Martinus van Hardeveld]] (J.M. van Hardeveld)''' '''([[Item:Q18486|Amszterdam]], 1891. február 2. – [[Item:Q18486|Amszterdam]], 1953. március 11.)''', holland építész'''.''' 

Johannes Martinus (Jan) van Hardeveld művészeti iskolába, esti rajziskolába és ipari iskolába járt. Előbb egy asztalosműhelyben dolgozott, később építészirodáknál művezetőként és rajzolóként helyezkedett el. Belgiumban és Franciaországban is vállalt munkát, majd Brüsszelben tanult az Académie des Beaux Arts-on, aztán – a háború kitörése miatt – amszterdami Rijksacademie voor Beeldende Kunsten felsőfokú építészeti tanszékén, ahol 1918-ban végzett.

Irodavezetőként dolgozott P.M.A. Huurmannál Groningenben, majd 1918-ban Amszterdamba költözött. Van Hardeveld az úgynevezett Isola-rendszer szerinti betonházak tervezésére és építésére specializálódott. Amszterdamban létrehozza a Betondorpot (1921-1928), Rotterdam-Zuidban pedig két betonnegyedet, a Stulemeijert és a Kosselt. Van Hardeveld J. A. Pauw-val együtt tervezi az első Stulemeijer-komplexumot (1921-1923) és a második Stulemeijer-komplexumot (1923-1925), összesen mintegy 500 házzal. Ugyancsak Den Boschban Pauw és Van Hardeveld 376 betonházat épít. Ezek a házak mindegyike az Isola építési rendszerrel készült, egy közeli gyárban gyártott üreges betontömbökből.

Van Hardeveld 1920 körül megtért. Utána számos, kifejezetten katolikus jellegű projekten dolgozott, például Amstelveen (1932) és Badhoevedorp (1936) templomain. Leghíresebb projektje az apeldoorn-i főegyházmegyei minorszeminárium (1934). Katolikus hátterű magánmegrendelők megbízásait is vállalta.  

Nem sokkal halála előtt tervezte meg a presbitériumot (1950) és a Szent Antonius van Padova római katolikus templomot Ede-ben (1953), utóbbit neobazilika stílusban, üreges betontömbökből. A háború után több lakótelepet tervezett a nyugati kertvárosokban.

A ''Má''ban egy betonlakóházának fotója szerepel. Ugyanez a fotó látható az ''Új művészek könyvé''ben is, de ott a szerkesztők (Kassák Lajos és Moholy-Nagy László) véletlenül Oudnak tulajdonították Hardeveld épületét.

Hardeveld, Johannes Martinus van. „Betonlakóház. (De Stijl) (fotó és alaprajz)”. ''Ma'' 7, 5–6. sz. (1922):13. 8x11 cm.
[[Category:KASInet]]